A dátum, amelyet néhány hónapja még nagy izgalommal várt mindenki, a héten elérkezett, s el is múlt, szinte észrevétlenül. A parlament hétfőn zárószavazást tartott a jövő évi költségvetésről, amit a képviselők nagyobb arányban fogadtak el, mint amikor még koalíciós kormányzás volt. Egy kis szívesség az egyik kicsinek, egy kis szívesség a másiknak, egy-két pozíciócska a függetleneknek, s máris megvan a büdzsé.
Némi jogszabályi bonyodalom ugyan volt a szavazás közben, házszabálysértés, efféle, aminek részleteit nem igazán érdemes taglalni, de ami miatt esetleg a köztársasági elnök visszaküldheti a törvényt. Abban viszont, hogy ez a kis gikszer igazán semmitmondó, ötpárti egyetértés van.
Azonban sokkal érdekesebb jelenség játszódik le a 13. havi fizetés kapcsán. Az Magyarországon úgy van, hogy a köztisztviselők és közalkalmazottak nem egyszer kapnak egy bónusz fizetést egy évben, hanem 12 hónapra lebontva kapnak egy további egészet havonta. Na mármost, a költségvetés tervezete kimondta, hogy ez a juttatás januártól nincs. Ami az amúgy nem igazán túlfizetett közalkalmazottakat nem lelkesítette fel. Először november végén demonstráltak, majd kilátásba is helyeztek némi sztrájkot januárra. Aztán a kormány úgy döntött, hogy jó, csak azoknak nincs, akiknek a bére meghaladja a havi 140 ezer forintot. A sztrájkfenyegetettség meg maradt. Aztán a büdzsé elfogadásakor kimondatott, hogy mely közszolgákra nem vonatkozik a törvény. Az elfogadást követő napokban pedig az egyes tárcák sorra kezdték az egyeztetéseket tűzoltókkal, rendőrökkel stb., hogy ha pénzben nem is, de mindenféle más juttatásban hogyan kompenzálják ezt az eltörölt juttatást. A munkaügyi tárca csütörtökről péntekre virradóra meg is egyezett az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottsággal, hogy havi bruttó 180 ezer forintos fizetésig 100 százalékban kompenzálják a munkavállalók 13. havi bérét.
A kérdés csupán annyi: ha négy nap alatt megállapodtak a kompenzációról, miért kellett a kormánynak másfél hónapig kőkeményen kitartani a fizetésmegvonás mellett? Tévedés ne essék, nem irigylem az amúgy nem túlfizetett közszolgák juttatását, csak nem értem, miért kellett beleállni egy olyan kötélhúzásba, ahonnan napokon belül visszakozott minden illetékes. Kommunikációs bukta, presztízsvesztés, átgondolatlanság, nevezhető bárminek.
Persze nem kell kormányoldalinak lenni ahhoz, hogy kommunikációs hibát vétsen a magyar politikus. Amikor Gyurcsány Ferenc szerdán konzultációra hívta Orbán Viktort, a Fidesz elnöke először a következőképpen kommentálta az invitálást: zajlik a találkozó előkészítése, de arról még egyeztet a párt vezetésével, hogy milyen feltételeket szabnak. Aztán azt mondta: olyan reformokhoz nem adja a nevét a Fidesz, amelyek nem az emberek érdekeit szolgálják, de egy radikális gazdaságpolitikai fordulatról szívesen tárgyalnak. Aztán a kora esti órákban Deutsch Tamás, Orbán kabinetfőnöke közleményt adott ki, melyben a következők olvashatóak: „A Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett találkozóra Orbán Viktor nem megy el, mert világossá szeretnénk tenni, hogy van más út, lehet másképp kezelni a válságot, nem az emberek ellenére, hanem az emberek érdekeit megvédve”. Értem én, hogy Orbánt nagyon meglephette, amikor telefonja kijelzőjén meglátta, hogy a miniszterelnök hívja személyesen (kíváncsi vagyok, milyen néven szerepel a kormányfő az ellenzéki pártvezér mobiljában…), de azért akkora sokkot kapni, hogy órák alatt háromszor változtasson véleményt, kissé talán túlzásnak is nevezhető egy amúgy edzett politikus esetében.
Nem hezitált viszont az a bíró, aki a Fővárosi Bíróságon átvette a Magyar Gárda Egyesület feloszlatására indított pert: mindenki számára szokatlan gyorsasággal a héten, az ötödik tárgyalási napon kimondta: fel kell oszlatni a Magyar Gárda Egyesületet, mivel az egyesületi törvénybe ütközően gyakorolja tevékenységét. Pont. Az ítélet nem jogerős, az ügyész is, a Gárda is fellebbez. És közben egymást figyelmeztetik a publicisták: attól még, hogy az egyesületet oszlatni kell, a Magyar Gárda Mozgalom él és virul, azt senki be nem tiltotta, merthogy nem tartozik az egyesületi törvény hatálya alá. A gárdisták ettől még vonulhatnak, csak épp szenvedtek némi presztízsveszteséget ők is. És hát a jogállamiság már csak ilyen, betiltani csak azt lehet, amire vonatkozik jogszabály.
