Először úgy tűnt, de aztán mégse. Nevezetesen, hogy a Megegyezés körüli általános egyet nem értést kiszorítja a magyar politikai közbeszédből az a hír, hogy a rendőrség kedden előállította a MÁV Cargo jelenlegi vezetőjét, valamint két egykor vezető beosztású MÁV-alkalmazottat hűtlen kezelés gyanújával. A diszkrét jogi megfogalmazás a gyakorlatban kábé 2000 tehervagon indokolatlan eladását jelenti. Az ügylet 2002–2003-ban történt, s állítólag olyan vagonok értékesítéséről van szó, amelyek rosszvasba kerültek, annak ellenére, hogy még messze nem voltak használhatatlanok. Egy MSZP-s parlamenti képviselő tett az ügyben tavaly (!) feljelentést, s ennek nyomán állították elő (majd engedték szabadon) az egykori és jelenlegi vezetőket. Szép Béla figyelmét az keltette fel, hogy a MÁV Cargo árufuvarozási korlátozást vezetett be Záhony térségére 2007. március 1-jétől. Kíváncsi volt a rendelkezés okára, és ekkor derült ki, hogy nincs elég kocsi, ugyanis a vállalat korábban kétezer vasúti kocsi selejtezéséről döntött.
A jobboldali médiabeli rossz nyelvek szerint a honatya azért fordult Illetékesékhez, mert vállalkozása, amely régi vagonok felújításával foglalkozott, hirtelen megrendelés nélkül maradt, s miközben utánajárt, hogy ez miért is van így, rábukkant a gyanús üzletelgetésre. Az Index kohászati szakembereket idézve azt állítja: a leselejtezett, feldarabolt vasúti vagonok eladása jó bolt: egy 20-22 tonnás vagont 200-300 ezer forintért vagy még kevesebbért meg lehetett venni, miközben az alapanyaghiánnyal küzdő magyar és külföldi kohászati társaságok egy kilogramm ócskavasért ennél lényegesen többet fizettek.
Mivel nehezen feltételezhető, hogy ekkora üzletről csak három ember tudott az állami vállalatnál, többen jó esélyt láttak az ügyben arra, hogy elővegyék a korábbi közlekedési minisztereket, különös tekintettel arra, hogy rendre SZDSZ-es politikusokról van szó. A dolog azonban kifújt, még mielőtt igazán belendülhetett volna, ráadásul a Népszabadság a héten a „kisebbségi kormány-szakértői kormány-Gyurcsány Ferenc-SZDSZ” kérdéskör kapcsán megszólaltatta Tölgyessy Péter politológust, s az ő meglátásainak interpretálása minden mást elnyomott a médiában. Tölgyessy ugyanis azon ritka magyar közéleti személyiségek egyike, akit minden oldal komolyan vesz, s hogy kedvelik-e vagy utálják, az ő esetében nagyjából lényegtelen. Na mármost, a politológus szerint a kormányfő valójában csapdát állított az SZDSZ-nek, amikor a napokban azt javasolta: mégiscsak üljenek le tárgyalni – előbb a közzétett cselekvési programjáról, de másodlagosan akár személyi kérdésekről is. (Utóbbi azt jelenti, hogy Gyurcsány Ferenc saját állítása szerint akár le is mondana, ha az ország érdekei azt kívánják…) A csapda pedig ott van, hogy a tárgyalásokon, ha a programról beszélnek, a liberálisoknak esetleg konkretizálniuk kellene, hogy milyen közkiadások megnyirbálásával, a nyugdíjasok, a közalkalmazottak, a családosok, a kiskeresetűek milyen további sanyargatásával akarják az adócsökkentés fedezetét megteremteni. Ha ezt megtennék, azzal a szabad demokraták csak maguknak ártanának. Tölgyessy azt állítja: a szokásos magyar közhellyel szemben egy rendes demokráciában nem a program, hanem a kormányfő személye a lényeg, hiszen a miniszterelnök személye maga a program. Úgy látja: a szocialisták tárgyalási ajánlata akkor lenne valóban visszautasíthatatlan, ha azt megelőzné a kormányfő bejelentése a távozásáról. A politológus szerint a jobboldal a szakértői kormány létrehozásában nem, hanem csak abban lehet érdekelt, hogy a jövő tavaszra előrehozott választásokig a szocialisták kezéből kivéve a kormányrudat egy szakértő miniszterelnök vigye az ország ügyeit. Tölgyessy meglátása szerint már csak két valódi megoldás létezik: új miniszterelnök vezetése mellett a baloldali együttműködés valamilyen formában való helyreállítása, vagy az előrehozott választás. „Egyébként csak csúnya lehetőségek maradnak: valakinek korábbi sarkos állításait megtagadva kell engednie, vagy marad a még rondább szavazatvásárlás” – mondja a politológus.
És itt jutunk el egy újabb kedves témakörig, nevezetesen, hogy az MSZP-nek igazából a költségvetési törvény elfogadásához nincs is szüksége az egész SZDSZ-re, hanem elég csak hat képviselőt meggyőznie arról, hogy voksoljanak a büdzsére. Ez a kormány túlélését és az SZDSZ szakadását jelentené. A szakadás meg a végét is, hiszen egy kis párt, ha szakad, még kevésbé tudja összegrundolni azt az öt százalékot, ami a parlamentbe jutáshoz kell. Ráadásul ezen a csonton akár decemberig is el lehet rágódni, hiszen akkor esedékes a költségvetési törvény végszavazása. Addig meg még sokszor lehet majd visszakérődzni ezt a témát.
