Mozgalmas volt a hét. Takács Albert számára, mondjuk, mindenképpen. Az ex-igazságügyi és rendészeti miniszter kedden bement az irodájába, elővette az aznapi lapokat, felütötte a Népszabadságot és elolvasta benne, hogy hamarosan más kerül a székébe. Aztán ugyanaznap délután a kormányszóvivő már be is jelentette, hogy a tárca vezetői posztját hétfőtől Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter tölti be. Érdemi indokok nélkül, a cserét a kormányzat szerkezetváltásával magyarázva.
Nem túl elegáns megoldás.
Mozgalmas volt a hét. Takács Albert számára, mondjuk, mindenképpen. Az ex-igazságügyi és rendészeti miniszter kedden bement az irodájába, elővette az aznapi lapokat, felütötte a Népszabadságot és elolvasta benne, hogy hamarosan más kerül a székébe. Aztán ugyanaznap délután a kormányszóvivő már be is jelentette, hogy a tárca vezetői posztját hétfőtől Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter tölti be. Érdemi indokok nélkül, a cserét a kormányzat szerkezetváltásával magyarázva.
Nem túl elegáns megoldás.
Takács két nappal később azt mondta: nem konkrét ügyek miatt kell távoznia, felmentésének hivatalos indoklása szerint hatékonyabb, céltudatosabb, keményebb minisztériumi vezetésre van szükség. „Nem voltam elég aktív a jogalkotási folyamatok irányításában” - tette hozzá.
A sajtó a bejelentéstől vérszemet kapott. Mivel egy nappal később egy sor államtitkári kinevezés is történt, egyesek ebben annak az előjelét látták, hogy további minisztercserék is esedékesek. Mások viszont inkább annak boncolgatásába kezdtek, hogy akkor most Draskovics visszatérése (volt ő már pénzügyminiszter is, az első Gyurcsány-kormányban, majd az államreform-bizottság vezetője, utóbb tárca nélküli miniszter) a kormányfő gyengülését vagy erősödését jelzi-e pártján belül. Többé-kevésbé elfogadott nézet szerint ugyanis Kiss Péter kancelláriaminiszter áll szemben Gyurcsány Ferenccel a csendes hatalmi küzdelemben. Hogy ki kinek „az embere”, hogy milyen a viszonyrendszer a frakció, a párttagság, a bázis és a párt-, illetve kormányvezetés között, az nem igazán izgalmas, de legalább szövevényes és kusza kérdéskör, amiben jól el lehet mélyülni. Egy másik megközelítést Navracsics Tibor prezentált, amikor azt mondta: „Draskovics Tibor valamilyen oknál fogva Gyurcsány Ferencnél mindig fontos pozíciót tölt be, valamit tudhat a miniszterelnökről, ami miatt nem bukhat meg, és nem kerülhet ki a kormányból”. Az ellenzéki párt ennél tovább is ment: tudni akarja, hogy ki és miért távolította el a rendőrség honlapjáról azokat a dokumentumokat, amelyek Draskovicshoz köthetőek és az olajügyekkel foglalkoznak. A pártot nem zavarja, hogy a dokumentumok még a tavalyi év végén lekerültek a portálról, miközben a miniszteri kinevezés csak a héten történt meg. Draskovics frappánsan replikázott, amikor azt ígérte: titkársága készséggel az érdeklődők rendelkezésére bocsátja a szóban forgó iratok másolatát.
Hogy a hét eseményei között a Fidesz vezetőjének régen várt évértékelése a háttérbe szorult, annak egyszerű a magyarázata: Orbán Viktor beszéde, egyszerűen unalmas volt. Politológusi nyelven megfogalmazva: a szokásosnál halkabb tónusú, befogadóbb. Aminek köze nem volt az évértékeléshez, inkább a népszavazási kampány szerves részét képezte. Lakner Zoltán, a Vision Consulting elemzője szerint Orbán célja az lehetett, hogy ne legyen támadható, és könnyű legyen vele azonosulni, s ennek a követelménynek ez a beszéd meg is felelt. A kormányfőről könyvet is író Debreczeni József elemző szerint „higgadt, a baloldaliaknak hízelgő Orbán Viktort ismerhetett meg az ország”, de előfordulhat, hogy ez a békülékeny vezető a tőle mást váró radikálisokat elkedvetleníti, visszatartja a népszavazástól. Somogyi Zoltán politológus, a Political Capital igazgatója szerint Orbán úgy beszélt, ahogy most kellett: Magyarországot egy politikai közösségként fogta fel, a másik oldalról is „gyűjteni” igyekezett az „igen” szavazatokat. A jobboldallal szimpatizáló Fritz Tamás politológus szerint az ellenzéki vezető szerint a referendum előtti, speciális helyzetben a hallgatók valószínűleg konkrétabb iránymutatást vártak volna, ugyanis lenne igény egy világos cél felvázolására. Tamás Gáspár Miklós az index.hu-nak értékelve azt írta: Orbánnak „az a baja, hogy már most mindent megnyert – mellette van a magyarországi honpolgárok elsöprő többsége (mármint a szavazni óhajtó kisebbség zöme), a legtöbb intézmény, a civil társadalom legtöbb önkéntes társulása, győzni fog a következő (és minden eljövendő) népszavazáson – , ámde az alkotmányos szokásjog miatt még évekig várnia kell, ameddig elkezdhet kormányozni, addig valamivel ki kell tölteni az időt, senkivel nem szabad összeveszni”. Márpedig „ennél dögunalmasabb föladatot még nem mért senkire a Magyarok Istene”.
Az elemzők tehát egyetértenek, a közönség pedig gyorsan felejt, ha nem hall izgalmas dolgokat. Már csak az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc hétfői évértékelője hasonló sorsra jut-e, mint a nagy rivális beszéde.
