Történt vala, még a nagy karácsonyi-szilveszteri eszem-iszom előtt, hogy a kormány kínok, keservek és politikai alkuk közepette sikeresen elfogadtatta a parlamentben az idei évi költségvetést. Lett volna baj, gubanc és mindenféle adminisztratív nehézség abból, ha nincs elfogadott büdzséje az országnak, így hát mindenki jobbnak látta nem túlságosan akadályozni a megszavaztatás folyamatát.
Aztán a héten tiszteletét tette Budapesten Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap vezetője. Aki hivatalosan dicsérni jött a kormányt, mondván, igaz, hogy Magyarország igen nagy kölcsönt kapott az IMF-től, de azért azt elmondta: aggodalommal tekint a jövőre, mert „nem rózsásak a világgazdaság 2009-es kilátásai”, ezt fogja mutatni az IMF hamarosan megjelenő prognózisa is, amely a korábbinál is szomorúbb pályát vázol fel. Az IMF-vezér azt is elmondta: a költségvetési folyamatoknál a magyar kormány valószínűleg figyelembe veszi az új peremfeltételeket, és késznek mutatkozik további lépéseket tenni.
Ami nagyon burkolt és udvarias formában azt jelentette, hogy baj van, csinálni kéne valamit azzal a büdzsével, de gyorsan. Elemzők már a látogatás előtt is mondogatták: a hitelezők nem voltak boldogok attól, hogy a kormány a költségvetés megszorító tételeit (13. havi fizetés törlése, 13. havi nyugdíj sztornózása elsősorban), az elfogadás után azonnal átkereszteli és (részben) visszaállítja, s a rangos vezető látogatása elsősorban ennek „köszönhető”, a kabinet bizony kap a körmére. A miniszterelnök az IMF-vezérrel való találkozót követően még csak azt mondogatta (ugyancsak burkolt és visszafogott formában), hogy „új intézkedésekre, reformokra, változásokra szükség lesz a következő hónapokban és években”, de azok, akiknek a számolás a dilijük, kiderítették: amikor tavaly ősszel a büdzsét tervezték, a minisztériumi munkatársak alábecsülték a gazdasági visszaesést és túlbecsülték az infláció várható mértékét, emiatt olyan 200 milliárd forinttal kevesebb lesz a kasszában, mint amennyi kellene.
Ez pedig elég sok pénz.
Csütörtökön a kormány (ki hinné: ismét burkoltan és udvariasan) bejelentette: rendkívüli képviselőházi ülést kezdeményez, ahol a gazdasági helyzettel kapcsolatos intézkedésekről tárgyalnak majd a képviselők.
Ami akár azt is jelentheti, hogy új költségvetés kell. Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője szerint a várható gazdasági adatok ismeretében a büdzséről elmondható: élt 14 napot. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője szerint a büdzsé két hét után összeomlott, a pénzügyminiszternek a költségvetés egy új tervezetével kell előállnia, pótköltségvetést kell majd az Országgyűlésnek megvitatnia.
Már csak az a kérdés, honnan lehet elővarázsolni azt a hiányzó 200 milliárdot. Rebesgetnek ennek kapcsán áfaemelést, adóátrendezést, meg olyan elképzeléseket, amelyeket mezei átlagpolgár nem is ért. Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerint nem is a költségvetés már a legnagyobb gond, a „probléma már gazdasági és munkahely-megőrzési természetű, mivel a közeli napokban minden erre hivatott fórum a korábbinál kedvezőtlenebb prognózisokat tesz közzé a térségről és Magyarország gazdasági partnereiről”.
Veres János pénzügyminiszter már nem volt ilyen udvarias, egy tegnap reggeli televíziós szereplésben már azt mondta: ő nem zárná ki az adóemelést sem, sőt az egyik legnagyobb fétis, a családi pótlék jogosultságának módosítását sem.
És most lehet szidni mindenkinek mindenkit, a lényeg az, hogy komoly a baj, nagy a gubanc és esedékes a mindenféle adminisztratív nehézség, mert a hitelezőnek nem tetszik, hogy szociális juttatásokra megy el a kölcsön, amit ő a válságból való kikecmergésre adott. Lehet szidni az IMF-et, a kormányt, az ellenzéket vagy a szitáló ónos esőt, de az igazság az, hogy szakértőknek kellene már leülni, pártszínű szemellenzőket félretéve megállapodni abban, hogy mit is kéne csinálni, de gyorsan, hogy ne legyenek még nagyobbak a problémák.
