Ahhoz képest, hogy az elmúlóban lévő hét gyakorlatilag három munkanapig tartott, meglehetősen eseménydúsnak bizonyult.
Visszaszámlált az ország, hogy megkezdődjön az új korszak, az első magyar kisebbségi kormányzás. Még három nap, még kettő, még egy… És kilépett az SZDSZ, a liberális miniszterek leadták a kulcsokat. Közben a miniszterelnök hétfőn egy sajtótájékoztatón bemutatta miniszterjelöltjeit és a kormányszerkezet átalakítására vonatkozó elképzeléseit.
A jobboldali médiának még 24 órájába sem tellett, hogy a jelöltek egyikéről-másikáról kiderítse a nem teljesen makulátlan múltat. Hogy a szociális tárcavezető-jelöltet anno gyanúsítottként hallgatták ki egy fejlesztési bank csődje miatt, hogy a közlekedési, hírközlési és energetikai miniszterjelölt egykoron az Állami Privatizációs Részvénytársaság vezetői posztját töltötte be – és pont akkoriban, amikor a jelenlegi kormányfő megszerezte a mosonmagyaróvári timföldgyárat… Az elemzők azt elemezték, hogy az új miniszterek jelölésével a kormányfő megerősítette pártbeli pozícióit, hiszen nem erős ellenlábasait emelte be a kormányba, hanem olyan embereket, akik azokban a megyékben töltenek be fontos szerepet az MSZP-ben, amelyekben nagy a szocialista párt támogatottsága.
Az élet ment tovább, a miniszterjelölteket a parlamenti bizottságok meghallgatták, az eddigi legproblematikusabb tárca, az egészségügyi várományosa még az ellenzék számára is elfogadhatónak bizonyult. Csak éppen nem szavazták meg a jelölését, mert az „politikai gesztus” lett volna.
Az ellenzék vezérét egyre többen kérdezik, hogy miért nem alakít már árnyékkormányt, mire ő azt válaszolja, hogy az árnyékkormány miniszterei árnyékszéken ülnek. Amin jót lehet mosolyogni, ha valaki fogékony az efféle humorra, csak éppen érdemben értékelni nem nagyon érdemes.
És miközben senki sem figyelt oda, Újhelyi István államtitkár lemondott az önkormányzati tárca második emberének posztjáról. Ő az egyetlen szocialista politikus, aki az utóbbi időben valahonnan önként távozott, s ez már önmagában figyelmet érdemlő. Akkor is, ha egyesek azt állítják: csak a sértettség munkált benne, mert bársonyszékre számított. Ő maga azt mondja: bántja az irányában tanúsított bizalomhiány, de miniszter nem akart lenni. Állítása szerint a párton belüli, belső bizalmatlanságból fakadó trükközésekkel az MSZP-sek sokat ártanak egymásnak, és sokat ártanak a baloldalnak úgy általában. És ebben akár igazat is adhatunk neki.
A majálist a miniszterelnök azzal kezdte, hogy útilaput kötött elődje talpára. Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök eddig utazó nagykövet volt, most ezt a tisztséget vonta meg tőle Gyurcsány Ferenc. Különösebb indoklás nélkül, május első napjának reggeli óráiban. Persze feltételezhető, hogy a menesztés oka Medgyessynek az egyre gyakoribb és egyre keményebb kormányfőellenes megnyilvánulásaiban keresendő.
A kormányfőnek nem emiatt, de azért mozgalmasan telt a majálisozása, hiszen az MSZP ünnepi rendezvényén egy illuminált egyed pisztolyt fogott rá. A fegyvernek látszó tárgy műanyag játék volt ugyan, de attól még határozottan pisztoly formája volt, a testőrség úgy is reagált. Volt aztán, akit azért vezettek el, mert trágár módon beszólt a miniszterelnöknek, mások hatástalanított kalasnyikovokkal flangáltak az ünnepi helyszín közelében, őket azért kellett elküldeni. Akárhogy oszt-szoroz az ember, kínos, hogy ilyen szépen fejlődik felfelé a fegyverkultusz…
Az országot azonban mindez nem igazán foglalkoztatta: a négynapos ünnep alatt nem ez a legfontosabb. Majd hétfőn, ha beindul a taposómalom, az események lereagálására is jut idő.
