(Somorjai L.)
Igaza van a magyar kormányfőnek: tényleg dermesztő a Reformszövetség válságkezelő/gazdaságélénkítő javaslata. Ugyanis szinte a teljes magyar belpolitikai szcéna megdermedt tőle. És lehet döbbenten bámulni, hogy nem tud levegőt sem venni az a politikus, akit arról kérdeznek: elfogadható-e számára a szakértők által kidolgozott tervezet.
Először is érdemes tisztázni, mi is ez a Reformszövetség: a testületet az Országos Érdekegyeztető Tanácsban helyet kapó üzleti érdekképviseletek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és egykori elnökei hívták életre tavaly novemberben. Megalakulását Gyurcsány Ferenc kormányfő „az utóbbi évek egyik legjelentősebb szakmai szerveződésének” nevezte. Sokan úgy is könyvelték el, hogy ez a testület igazából a kormány felkérésére alakult. Azonban a csoportosulásban szerepet vállalók személye ezt a nézetet bizonyos mértékig revideálja: Békesi László ugyan a Horn-kormány pénzügyminisztere volt, de Chikán Attila az Orbán-kormány egykori gazdasági tárcavezetője. Ráadásul kiemelkedő szerepvállaló Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója is. A munkában részt vállalt többek között Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutatóintézet vezérigazgatója is. És még lehetne sorolni.
A Reformszövetség javaslatát szombaton tette közzé: a csomag középtávú, 2013-ig szóló gazdaságpolitikai akciótervet vázol fel. Ez alatt az idő alatt a mai állapothoz képest 2200-2300 milliárd forinttal vágnák vissza az államháztartási kiadásokat, s többek között a szociális rendszerben irányoz elő határozott visszanyeséseket. A legtöbbet, 550 milliárdot az államháztartás működésén és 335 milliárdot a nyugdíjrendszeren spórolna a testület, a szociális támogatásokból 100 milliárdot, a család- és gyermektámogatásból 80 milliárdot vonna el, s mintegy 160 milliárddal csökkentené az állam gazdasági funkciókra fordított költségeit (aminek jelentős részét a MÁV költségei teszik ki).
Nagyot csökkentenének a szakértők az adókon és járulékokon: az állam jelenlegi, körülbelül 50 százalékos jövedelem-újraelosztási hányadát 42 százalékra vágnák vissza. Majdnem egykulcsos személyijövedelem-adózást vezetnének be. Meg effélék.
Szóval kőkemény a program, megdermed a vér tőle mindenkiben, aki egy kicsit is törődik a közvélemény-kutatási adatokkal. Mint már idéztük, a kormányfő szerint „imponáló a Reformszövetség gazdaságpolitikai csomagja, de javaslataik társadalmi hatása időnként dermesztő”. Hozzátette még azt is: az év legjelentősebb társadalmi konfliktusa az, hogy ami a nemzet érdekében állna, az rövid távon ütközik az egyének, a családok érdekeivel.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke egyelőre annyit közölt: mivel még nem látta a javaslatot rögzítő dokumentumot, óvatosan tud nyilatkozni, de „örül, hogy a testület magáévá tette a Fidesz korábbi, adócsökkentésre vonatkozó elképzeléseit”. Ehhez képest Balsai István, az ellenzéki párt egyik politikusa szerint a Fidesz semmi szín alatt nem tartja támogathatónak ezt a programot.
Csak a kicsik örülnek: az SZDSZ és az MDF nagyon támogatja az elképzelést, parlamentben is szívesen vitatnák meg. Csakhogy ez nem rajtuk múlik, a nagyok pedig ilyesmivel nem akarnak foglalkozni, hiszen aki ezt a csomagot felvállalja, az nagyon komolyan búcsút vehet a népszerűségnöveléstől, de még a szavazóbázis megtartása sem lenne egyszerű számára. Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója szerint ma nem látható, hogy a gazdasági válság következményei akkor lesznek-e súlyosabbak, ha középúton marad az ország a válságkezelésben, vagy akkor, ha kisebb társadalmi támogatottsággal radikális lépéseket tesz. Ágh Attila politológus szerint a Reformszövetség javaslatainak végrehajtásával a kormány kockáztatná a zavargások kirobbanását, ezért okosabb lenne lépésenként, megfontoltan haladni. Erre mondja Kóka János SZDSZ-es frakcióvezető, hogy szakadékot fontolva nem lehet átugrani. S ebben akár igazat is adhatunk neki. Ugyanakkor érdemes lenne mindenkinek szem előtt tartani az Index publicistája, Tóta W. Árpád megfigyelését is, miszerint a válság „fél éve még látomásnak tűnhetett, hallucinációnak, aminek nem szabadna ott lennie, de ha a látomás többször tökön rúg és megpofoz, akkor érdemes úgy kezelni, mint ami tényleg ott van”.
És akkor valamit tenni kell. Tényleg. Úgy tenni, mintha, nem érdemes.
Erre kínál lehetőséget a Reformszövetség, s ezt a lehetőséget fogja eljátszani a magyar politikai elit jobb- és baloldala közös összefogásban.
