Nincs az életben bosszantóbb dolog, mint amikor a kedvenc tévéműsorunk kezdetén csörög a telefon, s a vonal túloldalán egy kedves hang bemutatkozik, hogy ő bizony ennek meg annak a közvélemény-kutatónak a nevében hív és arra szeretne kérni, hogy amennyiben nem zavar, és nincs nagyon ellenünkre, válaszoljunk már néhány kérdésére. És a következő negyedóránk így azzal telik, hogy agyunkat megterhelve a „nagyon egyetértek, többé-kevésbé egyetértek, nem értek egyet, nagyon nem értek egyet, nem tudom” opciók közül válogatunk, egytől ötig osztályozunk stb. A kedvenc tévéműsornak lőttek (csak remélhetjük, hogy valamikor azért majd még ismétlik), de feszíthet bennünket a büszke tudat, hogy bizony hozzájárultunk az adatokhoz, melyeket majd összegzés után komolyan vesznek, grafikonba foglalnak a nagy tudású emberek. És egy (szívünknek kevésbé kedves) műsorban más nagy tudású emberek komolyan elemeznek majd…
A közvélemény-kutatók a múlt héten sorra tették közzé a politikai pártok erőviszonyaira vonatkozó legutóbbi felmérések adatait. Az általános tendenciák nagyon nem változtak: vezet a Fidesz (a biztos pártválasztók és biztos szavazók körében nagyon vezet, az MSZP népszerűsége (egy rövid növekedést követően) ismét csökkent, a kis pártok a parlamentbe jutási küszöböt alulról közelítik – és már nemcsak mérhető a Jobbik, hanem népszerűsége, ha lassan is, de növekszik.
A Szonda Ipsos február közepén végzett reprezentatív felmérése szerint egy mostani választáson csak a Fidesz és az MSZP jutna be a parlamentbe. Az összes választókorú körében az SZDSZ, az MDF és a Jobbik egyaránt 2-2 százalékon áll, a MIÉP 1 százalékot szerzett.
A Medián szerint a Jobbikot erősíti, hogy a (vélhetően) romák által elkövetett bűncselekményekkel van tele az utóbbi időben a média. Az akció-reakció különös kölcsönhatásából adódóan (a jó öreg Newton még mindig büszke lehetne magára) ugyanez a jelenség a radikális jobboldallal szemben fellépő SZDSZ népszerűségében is megmutatkozik. A Medián mérései szerint a Jobbikra a megkérdezettek 2 százaléka, a biztos választók 4 százaléka szavazna. Az SZDSZ támogatottsága 5 százalékra emelkedett a teljes populációban, míg a biztos választók 4 százalékra voksolna a Jobbik ellenpólusának tartott szabad demokratákra.
A Medián azt is mérte, hogyan alakul a Magyar Gárdával rokonszenvezők aránya: 2007 decembere óta 11 százalékról 19 százalékra nőtt a szervezet népszerűsége. Ugyanakkor 15 százalékról 21-re emelkedett azok száma, akiket riaszt a Gárda.
Na mármost, az ugyebár egyértelmű, hogy a különböző kutatóknál az egyes pártok népszerűségében azért vannak néhány százaléknyi eltérések. A nagyok esetében ez nem is izgalmas kérdés (elsősorban azért, mert a Fidesz és az MSZP tábora között tényleg nagy a különbség), a kicsiknél viszont annál inkább. Lassan lehet fogadásokat kötni, hogy sikerül-e Morvai Krisztinát tisztességes Európa parlamenti havi apanázshoz juttatni (júniusban), hogy a Jobbik bejut-e a parlamentbe (jövőre), meg számolni, hogy akkor mennyi is az annyi, sok-e a mintegy 150 ezer radikális szavazó vagy ez még benne van a pakliban, elvégre minden normális országnak megvannak a maga szélsőségesei…
Az viszont már erősen aggasztó, hogy a politikai értékmeghatározás egyik szempontjává vált a cigánysággal kapcsolatos álláspont. A Progresszív Intézet végzett (még tavaly októberben, tehát a romák sérelmére elkövetett és a romák részvételével elkövetett, nagy felháborodást kiváltó gyilkosságok előtt) egy felmérést, melynek eredményei szerint a magyar társadalom 81 százalékának ellenérzései vannak a cigány emberekkel szemben. Az averzió pártfüggetlen: a cigányellenes álláspontot képviselő 81 százaléknak a 61 százaléka gazdaságilag inkább baloldali politikára fogékony, míg kulturális értelemben konzervatív. De van 29 százaléknyi, egyébként inkább liberális válaszadó, aki a romákat illetően inkább elutasító állásponton van. A 16 százaléknyi nem cigányellenes válaszadó legnagyobb része, 48 százaléka inkább a liberális térfélen helyezkedik el. Érdekes ugyanakkor, hogy egészen kicsi az eltérés a cigányellenesség kérdésében a magukat baloldalinak vallók, a középen állók és a jobboldali kötődésűek között: előbbiek 79, a középen állók 83, míg a jobboldaliak 85 százaléka tekinti magát romaellenesnek. Nincs különbség az egyes pártok szavazóinak cigányellenességében annál a kérdésnél, hogy „a cigányok gondjai megoldódnának-e, ha végre elkezdenének dolgozni”. Az MSZP szavazóinak 81, a Fidesz szavazóinak pedig 80 százaléka ért ezzel egyet.
S hogy fokozzuk a statisztikai adatsort: a magyar lakosság mintegy 10 százaléka cigány. A többségi társadalom 81 százaléka elutasító a cigánysággal szemben. Ez akkor is ijesztő lenne, ha nem végeznének ki embereket – újabban már, sajnos, többé-kevésbé rendszeresen. Ideje van az aggodalomnak.
