Tanulságokat ugyan le lehet vonni a szlovákiai választások eredményének ismeretében, a jövőbelátással azonban még várni kell – az eddigi elemzésekből nagyjából ez szűrhető le. Annyi azonban mindenképpen kivehető, hogy a szlovákiai magyar politizálás egyik (korábban fő) vonulata most már huzamosabb időre háttérbe szorulni látszik, mivel a Magyar Koalíció Pártja (MKP) további négy évre szavatolta magának a parlamenten kívüliséget. A magyar szavazók többségének voksai az együttélés és a kiegyezés irányába mutatnak, vagy ahogyan a politológusok fogalmaznak: ezek a választók identitásuk meghatározó elemének a többséggel való békés viszonyt tartják. S e célszerűség megvalósítására szerintük a Híd-Most alkalmasabb, amelynek ráadásul szava lehet a pozsonyi parlamentben is. A dolgok pedig általában ott dőlnek el.
A minapi nemzeti ünnep adalékul szolgálhat a történelmi háttér megvilágítására is. Rudolf Chmel, a jelenleg még posztján levő kisebbségekért felelős szlovák miniszterelnök-helyettes március 15-i üzenetében éppen az együttműködés és a párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet. Szerinte a szlovákok nem sokat tudnak arról, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nemcsak a nemzeti önrendelkezésért vívott harc volt, hanem fellépés az egyenlőségért, a polgári szabadságjogokért és a demokráciáért. Ha a szlovákok valamit tudnak az iskolai történelemoktatásból, az az, hogy a szlovákok és a magyarok akkori képviselői 1848-ban ellentétes állásponton voltak, holott mindkét fél a szabadságért, az elnyomás felszámolásáért és a nemzeti önrendelkezésért küzdött. „Az etnikai elveken akkor, 164 évvel ezelőtt nem egyeztek meg a szlovákok és a magyarok. A politikai élvonal azonban ma sem akar erről megegyezni, bár kísérletek vannak erre” – állítja, megjegyezvén, hogy 1989 és 1993 után sem történt áttörő szemléletváltás, és „a mi mai vasfüggönyünk is etnikai mítoszokból, meg a 19–20. század történelmi traumáiból áll”.
A csehszlovákiai rendszerváltást követően – egészen leegyszerűsítve – a felvidéki magyarok egy konzervatív-nemzeti, egy kereszténydemokrata és egy liberális szellemiségű pártban politizálhattak. Szlovákia önállósodása nyomán, valamint a választási modell jellege folytán kézenfekvőnek látszott választási szövetség helyett a teljes egyesülés, mert ez biztosította a parlamentbe való biztos bejutást. Így jött létre az MKP, amely egy fontos időszakban jelentős eredményeket mutatott fel az érdekképviseletben, s egyensúlyban tudta tartani a különféle áramlatokat. Utóbb ez a szerkezet megroppant, kevésbé ideológiai, inkább személyes konfliktusok miatt, majd Bugár Béla elnöki posztját Csáky Pál vette át. Ez azonban már a belső megosztottságot jelezte, s mikor Bugár új pártot alakított (Híd-Most), amely a szlovákiai szavazóbázisra is alapozott, az immár két párt útjai markánsan különváltak. Mellesleg: ékek verődtek így családokba, önkormányzatokba. (Zárójelben jegyezzük meg, a vegyes politikai tömörülés nem új keletű a Felvidéken, hiszen annak idején a Duray Miklós által szerveződött Együttélés Politikai Mozgalom is hasonló előjellel indult, igaz, a magyar mellett a más kisebbségek érdekképviselete felvállalásának szándékával).
Most persze mindenki azt latolgatja, mit hoznak az elkövetkező hetek, hónapok. Megfigyelők szerint a Smer-Irány képviseletében egyedül kormányt alakító Robert Fico energiáját a kezdetben mindenképpen az államháztartás rendbetétele köti majd le, más területeken (például az érzékeny állampolgársági kérdést illetően) nem sieti el majd a lépéseket. (Tegyük hozzá: Fico az utóbbi egy-másfél évben nem tett magyarellenes kijelentéseket.) Tisztán racionális alapon egyébként feltételezhetően számít majd Bugárék együttműködésére. Közben a magyar miniszterelnök udvariasan gratulált szlovák kollégájának, levelében hangsúlyozván, hogy fontosnak tartja a két ország közötti stratégiai kapcsolatok további fejlődését, valamint: kormánya továbbra is készen áll a szlovákiai magyar közösség sorsát érintő nyitott kérdések megtárgyalására. Orbánéknak azonban mindenképpen újfent meg kellene vizsgálniuk a két szlovákiai magyar párt iránti viszonyukat, ilyen vonatkozásban némileg túl hirtelennek, elsietettnek tűnik a magyar miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt másodperceket sem kiváró nyilatkozata, miszerint a magyar kormány a Felvidéken továbbra is a Magyar Koalíció Pártját tekinti partnerének. Ezen álláspont szerint az etnikai alapú magyar pártok jelentik a magyarság megmaradását, s „ha elcsúsznak a vegyes pártok felé, az már az asszimiláció előszobája”. Mindez persze egyfelől pikánssá teszi a kérdést, hogy meginvitálják-e ezentúl a Híd-Most-ot a Magyar Állandó Értekezlet üléseire, másfelől – miként azt egy minapi tanácskozáson Szarka László, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője tette szóvá – az Orbán-kormány felülvizsgálhatná álláspontját, hiszen a Híd-Most magyarságon belüli támogatottsága erős, így badarság lenne a párt szavazóit megtévesztett emberekként kezelni. Ugyanakkor Öllös László politológus, a somorjai Fórum Intézet vezetője síkra szállt amellett, hogy egy olyan országban, ahol kilátás sincs a nemzeti kisebbségek jogállását törvényekben rendezni, a hatékonyabb politikai érdekképviselet szempontjából az etnikai pártnak létjogosultsága van.
Sokan úgy vélik, a Magyar Koalíció Pártja egyben tudta tartani a magyarság egy jelentős részét, stabil választói réteggel rendelkezik, amire a jövőben is lehet alapozni. Mozgástere viszont most tovább szűkült, még többen ezért kifejezetten vereségként élik meg a választási „teljesítményt”. Most nem marad más, mint a hibás döntések elemzése. S miután az MKP-ban az új arcok szemmel láthatólag nem váltak be, nem lennénk meglepve, ha a tagság módosítana a vezetői garnitúrán, sőt – mint hírlik – akár a párt neve is megváltozhat. Azt azonban mindenképpen belátják, hogy az emberek mindennapjait érintő problémáira hatékonyabb, hitelesebb válaszokat kell tudni adni, s ez az idei kampányban nem sikerült. Mindenesetre másfél év múlva Szlovákiában önkormányzati választások lesznek, két év múlva pedig európai parlamenti, illetve helyhatósági választások, az MKP-nek most már lassan ezekre kellene felkészülnie.
Végül: új jelenség, hogy sok magyar választópolgár szlovák pártokra adta le voksát, ami bizonyára komoly felméréseket tesz szükségessé. Ami pedig tisztán a számokat illeti: 2010-hez viszonyítva a Híd elvesztett harmincezer szavazót, ennek ellenére 13 képviselője benn lesz a parlamentben. Ahonnan hiányozni fog az MKP, bár alig kétszáz szavazattal kapott kevesebbet, mint két éve.
