A nemzeti ünnep alkalmából tartott állami rendezvénysorozat helyszíne volt tegnap az Országgyűlés kupolacsarnoka, ahol Sólyom László köztársasági elnök, Gyurcsány Ferenc kormányfő és Szili Katalin parlamenti házelnök társaságában adta át az arra érdemeseknek a Kossuth-, illetve a Széchenyi-díjakat, valamint Magyar Köztársasági Érdemrendeket.
„A tudományos és a művészeti teljesítmény között nincs merev szétválás, s ezt jó lenne kiterjeszteni a mostani állapotokra is: kilátni a beszűkült gondolkodásból, a csak a saját szakmai területre és politikai forrásokra hagyatkozó tájékozódásból és megpróbálni empatikusan viszonyulni a másik térfélen tapasztaltakhoz” – mondta üdvözlő beszédében az államfő. A köztársasági elnök szerint egy bizonyos fokon már nem lehet megkülönböztetni a művészi és a tudományos inspirációt, azt a mechanizmust, ahogy egy ötlet vagy egy felfedezés megszületik. Sólyom László szombati erdélyi látogatásáról szólva elmondta: az idei legmagasabb kitüntetett, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét kapó Kányádi Sándor laudációja a Nyerges-tetőn hangzott el. „Úgy emlegettem őt a jelenlévőknek, mint egy példát a nemzet egységére. Nevének hallatán óriási ováció tört ki, olyan őszinte öröm, taps, aminél szebbet senki nem arathat le életében” – hangsúlyozta Sólyom.
Az idén Kossuth-díjban részesült Végel László író, újságíró, szerkesztő, aki irodalmi munkássága elismeréseként vehette át a díjat. Méltatásakor elhangzott: a jutalmat elsősorban szépprózai művei, művészi esszéi, esszéregényei és naplói miatt érdemelte ki, amelyek „a kisebbségi-vajdasági lét megragadó epikus felidézését egyesítik a politikai gondolkodó elmélyült és szenvedélyes érvelésével”.
Végel László a Magyar Szónak nyilatkozva elmondta: éppen Újvidéken tartózkodott, írt, amikor értesült arról, hogy kiérdemelte a Kossuth-díjat. „Meglepett a dolog: soha nem gondolok a díjakra, mert ha az ember azon morfondírozik, hogy megkap valamilyen elismerést, s aztán mégsem, kiábrándult lesz. Jobb nem gondolni rá, s ha díjazzák, akkor az öröm, boldogság. Minden író kicsit nárciszoid, tehát jólesik az elismerés. Nagy megtiszteltetésnek érzem a Kossuth-díjat, s nagyon meg is illetődtem” – mondta az újvidéki író, aki bízik benne, hogy még sok vajdasági Kossuth-díjasunk lesz, hiszen nagyon sok a tehetséges alkotó az újabb nemzedékek képviselői között.
A másik igen rangos elismerést, a Széchenyi-díjat vette át tegnap Thomka Beáta, egykor az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszéke, jelenleg a Pécsi Tudományegyetem BTK egyetemi tanára, a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője. Thomka Beátát iskolateremtő tanári tevékenységéért, irodalomelméleti és kritikusi munkásságáért, a modern irodalom- és művészelméleti szakirodalom magyar nyelvű gyűjteményeinek létrehozásában játszott alapvető szerepéért jutalmazták. „Nagyon váratlanul érintett a hír, hogy megkapom a Széchenyi-díjat. Egy-egy ilyen elismerés nálam komoly önelemzést, meditációt vált ki, mert nem tudom, hogy rászolgáltam-e a jutalomra, megdolgoztam-e a díjért. Van bennem olyan félelem, hogy esetleg a díj méltánytalan kezekbe került ” – mondta Thomka Beáta. „Több mint négy évtizede folyamatosan dolgozom, s csak abban vagyok biztos, hogy a körülmények folyamatos változása nagy kitartást, elszántságot igényel. Másfél évtizede foglalkozom a doktorképzés szervezésével, s az ezzel járó feladatokat nagy örömmel végzem” – tette hozzá a Magyar Szónak nyilatkozó tanár.
Urbán András, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója szombaton az Iparművészeti Múzeumban rendezett ünnepségen vette át a Jászai Mari-díjat Hiller István oktatási és kulturális minisztertől. „Mindenképpen elismerésként tekintek erre a díjra, amelynek nagyon örülök. Végtére is, ez egy hivatalos, állami kitüntetés, jómagam pedig többnyire egészen más útvonalon közlekedem a művészetben. Eddigi díjaim, elismeréseim elsősorban fesztiválokhoz kötődnek, munkásságomért most először jutalmaztak hivatalos formában is, s ez nagy boldogság” – mondta a Magyar Szónak nyilatkozva Urbán András.
