Véget ért a tanév a magyarországi iskolákban és véget ért a tavaszi parlamenti ülésszak is. A parlamenti pártok egy része megtartotta a búcsúbulit is; igaz, volt, aki tisztújításnak, volt, aki konzultációnak, s olyan is, aki évadzáró értékelésnek nevezte a beszédorgiákat.
Kezdődött a dolog, ahol a múlt héten abbamaradt, az SZDSZ tisztújító közgyűlésén, ahol ha hajszállal is, de Fodor Gábor nyert Kóka előtt. Szegény új elnöknek még örülni sem hagytak időt, azonnal rákattant mindenki, hogy ez bizony nem igazi győzelem, itt nincs többség, mi lesz most, koalícióba vissza vagy pártszakadás, átadja-e Kóka a frakcióvezetői posztot vagy ragaszkodik hozzá, mint Floki a lábtörlőhöz…
Fodor pedig mosolyogva járt egyik tévéstúdióból a másikba, és magyarázta a tutit. Aztán, miután minden érdekelt csatorna kapott belőle, még a parlament hétfői, záró ülésnapján is elmondta: tárgyalni akar a pártokkal, mert beszélgetni még nem bűn, akkor sem, ha nem értünk egyet a vitapartnerrel. Ha egyetértenénk, nem lennénk vitapartnerek, ugyebár… Na mindegy, a lényeg, hogy kapott tapsot jobbról és balról, és mindenki azt mondta, naná, hogy ő is akar tárgyalni.
Orbán Viktor nem is tétovázott sokat, azonnal írt egy levelet az egykori kollégiumi szobatársnak, amelyben mielőbbi személyes, „tisztázó” tárgyalásra invitálja az SZDSZ elnökét. Ugyanis a Fidesz elnöke szerint ha a liberálisok valódi ellenzékként viselkednek, akkor megvan a szükséges számú szavazat a parlament feloszlatásához, ami az előrehozott választás előfeltétele.
Gyurcsány Ferenc, az MSZP elnöke is bejelentkezett: ő blogjában közölte, hogy partnerként tekint az SZDSZ-re, mert több olyan kérdés van, amelyben az SZDSZ és az MSZP együttműködése jelenti a progresszív nemzeti álláspont képviseletének egyik biztosítékát. Innentől kezdve mindenki azt találgatta, hogy vajon akkor melyik pártvezérrel tárgyal előbb Fodor. Merthogy az gesztusértékű, és mint ilyen, fontos.
Közben összeült a kormány, az MSZP-vezérkar és a párt minden fontos tényezője, hogy Dobogókőn két nap alatt megvitassa a „hogyan tovább?”-ot. Utóbb kiderült: helyben járva. Az adórendszer átalakítására nem kell számítani, lesz majd egy kis átcsoportosítgatás és kész. A szociális támogatások rendszere (amely megreformálása mellett alig két hete még hitet tett a miniszterelnök) marad a régi, azzal a kitétellel, hogy jó lenne, ha a segélyosztás igazságosabb lenne. Ami igaz, csak nehezen valószínűsíthető, hogy jogszabályok nélkül odaállnak majd emberek, közölni, hogy nekik mostantól nem kell a támogatás.
Aztán jött csütörtökön a Fidesz a maga közéleti-politikai évadzárójával, ahol a pártelnök közölte: gazdasági kényszer az előrehozott választás megtartása, mert nincs idő várni. Ezt mindenféle világgazdasági mozgásokkal magyarázta, amelyekre szerinte a magyar gazdaság, amely az elmúlt kormányzati időszakban jelentősen meggyengült, nem tud reagálni. Azt is elmondta: ha a Fidesz most vasárnap kormányra kerülne, július elsejétől máris adót csökkentene, ősztől pedig sok-sok legális munkahelyet nyitna meg. A konkrétumoktól azonban megkímélte hallgatóságát, elvégre a sok gazdasági blabla, a százalékok meg mutatók csak fárasztják a közönséget. Igaz, nem is várta tőle senki, hogy konkrét cselekvési programot prezentáljon. Ehelyett azt mondta: a Fidesznek minden pillanatban készen kell állni a kormányrúd átvételére. És ennek örült a hallgatóság.
Maradunk ennyiben.
