(Léphaft Pál)
Bevégeztetett: 19 év után tegnap hivatalosan is megszűnt a magyar rendszerváltás egyik meghatározó pártjának, a Magyar Demokrata Fórumnak az országgyűlési képviselőcsoportja.
A megszűnés nem volt túlzottan váratlan, miután Csáky András már a múlt héten jelezte: annyira nem ért egyet azzal, hogy pártja az Európai Parlament képviselőválasztásán Bokros Lajost, Horn Gyula egykori pénzügyminiszterét állítja listavezetői tisztségre, hogy ki is lép MDF-ből, frakcióból egyaránt. Így a képviselőcsoport létszáma megint tíz fő alá süllyedt (fél év alatt harmadszor), de mivel már nem akadt az Országgyűlésben független képviselő, akit át lehetett volna csábítani, varázsolni meg nem tud sem a pártelnök, sem a frakcióvezető, nem maradt más hátra, mint előre, a függetlenek padsorába, az ősszel távozott Almássy Kornél mellé.
Folynak most az ötletelések, hogy kit lehetne mégis átcsábítani és mikor, vagy hogy lehet-e másként értelmezni a házszabályt, vagy valami, de a tény tény marad: megszűnt a frakció. És harsog a sajtó, hogy Dávid Ibolya pártelnök szétveri Antall József pártját.
Pedig csak átalakítja. A helyzet jelenlegi állása szerint (és ez a helyzet elég régóta így áll) az MDF-nek nincs esélye arra, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Pedig próbálkozott már a párt Normális Magyarországgal, középre tartó politizálással, mindkét térféltől való egyenlő távolságtartással, észérvekkel – minden hiába, a mutatók csak nem akartak a 4 százalék fölé lendülni közvélemény-kutatóéknál. Nem maradt más hátra, mint a halálugrás. Ami vagy bejön, vagy nem, de nincs mit veszíteni. Dávid Ibolya listavezetővé tette Bokros Lajost, akit néhányan tisztelnek, sokan utálnak a másfél évtizeddel ezelőtti, sokak számára rossz emlékű stabilizációs csomagja miatt – amiről azóta már kiderült, hogy nagyon jót tett az országnak. Róla mindenki tudja, hogy ha fáj is, de tud válságot kezelni. Márpedig most válság van, s ilyenkor az emberek szívesen látnak a sok-sok ötletelő között olyasvalakit, aki tudja is, hogy mit kellene tenni. Ezekkel az emberekkel megtörténhet, hogy hirtelen felindulásból egy választási ív felett Bokros neve mellé teszik az x-et. Ráadásul Bokros jelölésével Dávid Ibolya elérte, hogy mindenki tudja, ki az MDF listavezetője, hogy a csapból is az MDF folyik – miközben tízből nyolc embernek egészen biztosan fogalma nincs, hogy például ki a Fidesz EP-listavezetője.
Az MDF-elnök lépése tehát merész, de lehet, hogy eredményez ötszázaléknyi szavazót. Hogy a pártot közben le kell cserélnie? Ez igaz, de részletkérdés, most a szavazók megszerzése a fontos, mert nem a párt, hanem a voksolók juttatnak képviselőket a parlamentbe. Ami viszont kell ahhoz, hogy egy párt igazán párt maradjon.
S miközben az MDF vergődött, a közvélemény-kutatók annak néztek utána, hogy érzi magát a magyar. Kiderült: pocsékul, annyira pocsékul, mint eddig még soha. A HVG megbízásából a Medián megkérdezte a polgárokat: mit gondolnak, jó irányban mennek-e az ország dolgai. Kiderült: a választók 91 százaléka szerint rossz az irány, 48 százalék szerint az előrehozott választások jelentenének megoldást, a kormányt csak 18 százalék támogatja. 20 százalék szerint a szakértői kormány lenne a jó válasz a helyzetre. A Fidesz mérföldekkel vezet a pártok versenyében: a választani tudó biztos szavazók körében támogatottsága 66 százalék, az MSZP-é 23. Parlamentbe jutási esélye az ebben a körben 4-4 százalékos támogatottságú MDF-nek és a Jobbiknak lehet, az SZDSZ alig két százalékon áll.
Ezt a felmérést egészíti ki a Szonda Ipsos kutatása, amely arra világít rá: a magyarok alig 15-17 százaléka gondolja úgy, hogy a válság őt személyesen nem érinti. Csaknem kétharmad azt válaszolta: idén romlik családja helyzete, s ugyanennyien számítanak arra, hogy rosszabb lesz az ország gazdasági helyzete is. A kutatást a Szonda internetfelhasználók körében végezte: a megkérdezettek 80 százaléka tervezi, hogy a krízis miatt kevesebbet fog költeni. A családi beruházások, nagyobb kiadások közül leginkább az új és használt autó vásárlását, valamint az ingatlanok vásárlását tervezik elhalasztani. Kisebb mértékű csökkenés várható a bútorok, a szórakoztató elektronika, a háztartási gépek iránti keresletben. A legnagyobb mértékű kiadáscsökkenés az alkoholos italok, a megtakarítások, a napilapok, magazinok előfizetése és vásárlása, a sport, szórakozás, kultúra, a szerencsejátékok és a dohányáruk területén várható. Magyarországon a kiadások visszafogása globális összehasonlításban is kiugró. Különösen érvényes ez az öltözködés, ruhák, a közlekedés, autófenntartás, az élelmiszer-fogyasztás, a mobiltelefon-, kábeltévé-használat és a képzések, tanulmányok esetében. A megkérdezettek zöme a túlélés módjának a másodállás vállalását tekinti.
A kutatások apró szépséghibája, hogy nem azok körében végzik őket, ahol már nincs miből visszafogni a kiadásokat. De ez már egy másik történet, az átlagmagyar még nem a mélyszegénységben élők köréből kerül ki.
