Brassói tudósítónktól
Túlnyerte magát a vasárnapi romániai választásokon a Szociál-liberális Szövetség (SZLSZ). Mindkét házban kétharmados többsége van, a Szenátusban 69,32% a képviselők közt 66,26%-on áll. Jelenleg. Ugyanis több tucat ellenzéki képviselő jelezte már, szívesen átülne a hatalom padjaiba.
A romániai sajtó mégsem emiatt hangos, csak a választások utáni repozicionálás történik, immár hagyományosan. A legnagyobb skandallumot az okozza, hogy a fura választási törvény miatt a leköszönőhöz képest 117-tel több tagja lesz az új parlamentnek. Ez a romániai adófizetőnek 16 millió eurójába kerül. A 19 millió lakost számláló Romániának több képviselője van (588), mint a 300 millió lakosú Amerikai Egyesült Államoknak (538).
A romániai magyarságnak azonban kevesebb, mint eddig: 9 szenátora és 18 képviselője. De nem ez a legnagyobb veszteség! Inkább az, hogy a demokratikusan és pragmatikusan gondolkodó jelenlegi és leendő kormányfőt, Victor Pontát saját párttársai, szövetségesei és a bukaresti tévémogul, Dan Voiculescu arra kényszerítették, hogy lemondjon az RMDSZ-szel való együttműködés gondolatáról. Így az RMDSZ-re csak statiszta szerep vár az elkövetkező négy évben. Ha csak fel nem bomlik a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Párt koalíciója. De ez csak a közös ellenség, Traian Băsescu államelnök eltávolítása után válik még elképzelhetővé is.
A kétharmados többséget egyébként a ma a kommunista diktátornál, Nicolae Ceausescunál is utáltabb Băsescu hozta össze ellenfeleinek. A választási kampányban szó sem esett sem gazdasági, sem társadalmi programokról. A választók nem annyira az SZLSZ mellett, mintsem Băsescu ellen szavaztak.
A magyar érdekképviselet gyengülését az otthon maradó néma többség okozta. Még ahol a legmagasabb volt a részvétel, Hargita megyében is kevesebben szavaztak, mint ahányan fölöslegesnek tartották választani. Ennek oka az erdélyi magyar politikusokban és az erdélyi magyar választókban keresendő. Legtöbbet a magyar–magyar pár(t)harc ártott. Aktivizáltan tartotta ugyan az RMDSZ és az EMNP kemény magját, de a bizonytalanok ennél sokkal nagyobb táborából sokakat elrettentett a torzsalkodás.
Az EMNP kampányszlogenje szintén a közömbösségre csábított. Minden magyar nyer! – hirdették. Ha ez így van – gondolták a választók –, nyugodtan hátra lehet dőlni. És hátradőltek.
Az RMDSZ sem tudta megszólítani a Bizalom, biztonság, jövő! jelszóval azokat – elsősorban a fiatalokat –, akiknek amúgy nincs bizalmuk a politikai pártokban, még kevesebb a politikusokban, s akik úgy érzik, a jövőjük – minden zengzetes ígéret ellenére – bizonytalan.
A választók? A tömbben élő néma többség ma már nem érzi úgy, hogy szavazatával a visszaosztás révén erősíthetné azokat, akik a magyar vidékek peremén élnek. A szórványban vegetáló néma többség pedig már kényelmesebbnek tartja az asszimilációt. S ez a politikusok által nem ismert, el nem ért tömeg egyre nagyobb lesz. Igaz, köztük mégis sokan voltak olyanok, kik várták, hátha megszólítják őket. Talán legközelebb? Négy év múlva.
