2025. április 5., szombat

Sokak közt kevesen

Brassói tudósítónktól

Túlnyerte magát a vasárnapi romániai választásokon a Szociál-liberális Szövetség (SZLSZ). Mindkét házban kétharmados többsége van, a Szenátusban 69,32% a képviselők közt 66,26%-on áll. Jelenleg. Ugyanis több tucat ellenzéki képviselő jelezte már, szívesen átülne a hatalom padjaiba.

A romániai sajtó mégsem emiatt hangos, csak a választások utáni repozicionálás történik, immár hagyományosan. A legnagyobb skandallumot az okozza, hogy a fura választási törvény miatt a leköszönőhöz képest 117-tel több tagja lesz az új parlamentnek. Ez a romániai adófizetőnek 16 millió eurójába kerül. A 19 millió lakost számláló Romániának több képviselője van (588), mint a 300 millió lakosú Amerikai Egyesült Államoknak (538).

A romániai magyarságnak azonban kevesebb, mint eddig: 9 szenátora és 18 képviselője. De nem ez a legnagyobb veszteség! Inkább az, hogy a demokratikusan és pragmatikusan gondolkodó jelenlegi és leendő kormányfőt, Victor Pontát saját párttársai, szövetségesei és a bukaresti tévémogul, Dan Voiculescu arra kényszerítették, hogy lemondjon az RMDSZ-szel való együttműködés gondolatáról. Így az RMDSZ-re csak statiszta szerep vár az elkövetkező négy évben. Ha csak fel nem bomlik a Szociáldemokrata és a Nemzeti Liberális Párt koalíciója. De ez csak a közös ellenség, Traian Băsescu államelnök eltávolítása után válik még elképzelhetővé is.

A kétharmados többséget egyébként a ma a kommunista diktátornál, Nicolae Ceausescunál is utáltabb Băsescu hozta össze ellenfeleinek. A választási kampányban szó sem esett sem gazdasági, sem társadalmi programokról. A választók nem annyira az SZLSZ mellett, mintsem Băsescu ellen szavaztak.

A magyar érdekképviselet gyengülését az otthon maradó néma többség okozta. Még ahol a legmagasabb volt a részvétel, Hargita megyében is kevesebben szavaztak, mint ahányan fölöslegesnek tartották választani. Ennek oka az erdélyi magyar politikusokban és az erdélyi magyar választókban keresendő. Legtöbbet a magyar–magyar pár(t)harc ártott. Aktivizáltan tartotta ugyan az RMDSZ és az EMNP kemény magját, de a bizonytalanok ennél sokkal nagyobb táborából sokakat elrettentett a torzsalkodás.

Az EMNP kampányszlogenje szintén a közömbösségre csábított. Minden magyar nyer! – hirdették. Ha ez így van – gondolták a választók –, nyugodtan hátra lehet dőlni. És hátradőltek.

Az RMDSZ sem tudta megszólítani a Bizalom, biztonság, jövő! jelszóval azokat – elsősorban a fiatalokat –, akiknek amúgy nincs bizalmuk a politikai pártokban, még kevesebb a politikusokban, s akik úgy érzik, a jövőjük – minden zengzetes ígéret ellenére – bizonytalan.

A választók? A tömbben élő néma többség ma már nem érzi úgy, hogy szavazatával a visszaosztás révén erősíthetné azokat, akik a magyar vidékek peremén élnek. A szórványban vegetáló néma többség pedig már kényelmesebbnek tartja az asszimilációt. S ez a politikusok által nem ismert, el nem ért tömeg egyre nagyobb lesz. Igaz, köztük mégis sokan voltak olyanok, kik várták, hátha megszólítják őket. Talán legközelebb? Négy év múlva.

Magyar ember Magyar Szót érdemel