India fővárosa folyamatosan égett szagot áraszt, aminek nagyon sok oka van. Hogy csak néhányat említsünk: a rákkeltő gázolaj, amely a járművek és egyéb gépek háromnegyedét működteti, a város energiaszükségletének legnagyobb részét fedező szén és az örökké parázsló szeméthegyek. Ezek együttesen a legkárosabb levegőjű nagyvárossá teszik egész Új-Delhit. A helybeliek csaknem kétszer annyi finomított port lélegeznek be naponta, mint a szintén rossz levegőjű kínai főváros, Peking lakossága.
Az ENSZ egészségügyi szervezetének (WHO) listáján a 15 legszennyezettebb levegőjű város közül 14 található Indiában, ahol – nem mellesleg – hasonló állapotban vannak a vízkészletek is. A felszíni vizek csaknem 70 százaléka veszélyes.
A kosz nemcsak kellemetlen, de végzetes is. A felmérések szerint évente 1,2-2,2 millió indiai hal meg a levegő szennyezettsége, a koszos víz miatt pedig 200 ezer. A szennyezettség miatt az új-delhiek várható életkora körülbelül tíz évvel rövidebb a többi nagyvárosi lakóéhoz képest. A veszélyes anyagok egyre mélyebbre jutnak a talajvízben is, és a globális felmelegedés miatt a monszun időszak egyre szeszélyesebb.
India azonban nemcsak a saját jövőjét kockáztatja, hanem az egész világot is veszélyezteti a félelmetes méretű szennyezésekkel. A Föld fölmelegedését gerjesztő szén-dioxidból és egyéb káros anyagból máris ugyanannyit bocsát ki, mint Afrika és Dél-Amerika együtt.
Korábban a szegénységére hivatkozott, mikor a szennyezés miatt támadták. Új-Delhi rendszerint azzal érvelt, hogy fejlődő országról van szó, s a jelenlegi gazdag államok régebben mind átmentek azon a fázison, ahol India jelenleg tart.
Ám nemcsak abszolút, hanem relatív mércével mérve is messze felülmúl mindenkit a szennyezettségben. A környezetkímélő technológiák bevezetése kétségkívül drága, de vannak olyan olcsó részmegoldások, amelyek alkalmazását az indiai bürokrácia gyorsan meghonosíthatná. Ilyen a szénhasználatot bátorító szabályozás visszavonása.
A politikai vezetés azonban a nagyvállalatok alkalmazottainak és a legszegényebbeknek a rétegéből biztosítja magának a fő szavazóbázisát. A középosztály egyre hangosabb panaszait a szennyezettségről ezért nem is igazán akarja meghallani. Narendra Modi miniszterelnök 2014-ben kezdődött kormányzása óta a Tiszta India kampány keretében történtek ugyan némi változások, de ez korántsem elég.
