Brassói tudósítónktól
Emberemlékezet óta nem volt ilyen mozgalmas év Romániában, mint az idén (legutóbb a két világháború közötti évek voltak politikai szempontból ennyire képlékenyek), négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy népszavazást is tartottak.
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, a botorul alkalmazott megszorító intézkedések, az arrogáns hatalmi kommunikáció következtében Emil Boc kormányának és a valójában azt irányító Traian Băsescu államfő népszerűsége összeomlott. Elég volt az az óvatlan államelnöki gesztus, hogy nyilvánosan sértegesse az egészségügyi minisztérium palesztin származású államtitkárát, Raed Arafatot, hogy országszerte erőteljes tüntetéssorozat kezdődjön. Emiatt Emil Boc február 6-án lemondott ötödik egymást követő kormányfői tisztségéről. A hatodik Boc-kormány kinevezését már Traian Băsescu sem tartotta lehetségesnek, ezért a Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, amelynek tagja volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is. Alig 78 nap után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán. Az indítvány kezdeményezői nacionalista, magyarellenes fogalmakkal is operáltak, s így átcsábították a kormányzó demokrata liberálisok sovén képviselőit is, akik nagy száma biztosította a kormánybuktatási kísérlet sikerét.
Az államfő az ellene alakult Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) társelnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg a kormányalakítással. A fiatal kormányfő világosan látta, hogy a Raed Arafat-ügy csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság amiatt volt elégedetlen, mert Emil Boc kormánya egymást érő megszorító intézkedéseket hozott. Ezért nyomban 8 százalékos béremeléssel indított. A SZLSZ a tavaszi helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával nyerte meg.
Megromlott a Traian Băsescu államfő és az SZLSZ vezetői közötti viszony is, ugyanis a liberális társelnök, Crin Antonescu mihamarabb államelnök akart lenni. Ezért az SZLSZ megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztését. Mindössze egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy menesszék a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét. Leváltották a népügyvédet, akinek jogában állt volna felülbírálni a kormány döntéseit. Majd a parlament felfüggesztette tisztségéből Traian Băsescut. Csakhogy az elnökhöz hű maradt az Alkotmánybíróság, amely leszögezte: a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így hiába voksolt a szavazók 83 százaléka Traian Băsescu ellen, a referendum nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Az őszi választásokon viszont már nem volt szükség kvórumra, az SZLSZ besöpörte a Băsescut kontestálók szavazatait is, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezték.
Így nem volt szükség arra, hogy a választások előtt két hónappal a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel megkötött alkut betartsák. Az RMDSZ-t nem vették be a kormányba, ám az oktatási és kisebbségvédelmi államtitkárát megtartották.
A magyar–magyar választási verseny inkább elriasztotta a magyar választókat. Az erdélyi magyarok több mint fele nem szavazott. A valószínűségszámítási törvényeket az elméleti fizikus, Toró T. Tibor vezette Erdélyi Magyar Néppárt sem tudta felülírni. Nem sikerült egyetlen körzetet sem megnyernie az EMNP-nek, nem hogy kilenc mandátumot! Az RMDSZ is három mandátumot veszített. Mindkét magyar politikai alakulat sikerként könyvelte el az év végi értékelőn eredményét. Erre idézték az erdélyi magyar politológusok az ókori mondást: még egy ilyen győzelem és elvesztünk!
Két választás volt az idén Romániában, Erdélyben, ám ha a kampány országszerte és a magyarság körében 2013-ban is folytatódik, az nem lesz szerencsés.
