Február 8-ától 10-éig a határon túli kultúráé volt a főszerep a Miskolci Nemzeti Színházban. A Határtalan Napok rendezvénysorozaton három napon át Újvidék három művészeti ága, színháza, képzőművészete és irodalma mutatkozott be. Ennek kapcsán kerestük fel Venczel Valentint, az Újvidéki Színház vezetőjét.
Hogyan fogadta a magyarországi közönség az Újvidéki Színház produkcióit a Határtalan Napokon?
– A vajdasági színjátszás négy előadással képviselte magát. A szabadkai kollégák az Amadeus c. produkciójukat mutatták be Béres Attila rendezésében. Az Újvidéki Színház három produkcióval szerepelt: a Kis Magyar Pornográfiával, a Feketével, valamint a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházzal koprodukcióban készült Piaf-marche-sal, e mellett Đuro Popović gyűjteményének köszönhetően megnyitottuk a vajdasági magyar festők tárlatát is. E kiállításnak már nagy sikere volt az Újvidéki Színház termeiben, ugyanolyan nagy sikert aratott Miskolcon is.
Az anyaországi közönség nagy szeretettel és nagy szakmai hozzáértéssel fogadta a színházunk három előadását – mondta Venczel Valentin.
A társulat milyen tapasztalatokkal gazdagodva érkezett haza?
– Különösebb új, személyes tapasztalatot én a miskolci turnén nem szerezhettem, mert 23 évet töltöttem Magyarországon szakmai körökben, és nem utolsósorban a Miskolci Nemzeti Színháztól alig hetven kilométerre, Egerben töltöttem a pályafutásom jelentős részét. A színészkollégáim meg a többi munkatársam, amikor Magyarországon lépünk föl, a színházak majdnem zavartalan működését tapasztalhatják. A magas szintű profizmust, illetve ahogy szoktam mondani a „portástól az igazgatóig” olyan működési rendszert tapasztalhatunk meg, amelyet a munkához való mérhetetlen odaadás, szakmai tudás, elkötelezettség, szakavatottság jellemez.
Ön szerint miben sajátos, sajátságos az Újvidéki Színház társulata?
– Úgy gondolom, minden színház elsősorban sajátos, sajátságos kell, hogy legyen, mert ha nem viszi magán a sajátságosságnak és annak a megkülönböztetett profilnak a jellemzőit, amelyek csak őrá jellemzőek, akkor utánzó, ismétlődő színház lesz. Az összes vajdasági színháztól, ahogy az anyaországiaktól is megkülönbözteti az a szenvedély, az a temperamentum, amely a mi előadásainkat jellemzi. Ez a különös vonása az Újvidéki Színháznak. A színpadra állítandó téma iránti elkötelezettségünk már-már fanatikus jeleket is magában foglal. Ezenkívül mindenütt észreveszi a színházunk közösségi jellegét. Az előadásaink nem elsősorban egyéni színészi alakításokra épülnek. Természetesen nagyon magas színvonalú teljesítményekről is szó van, de a fő jellemzőnk a közösségi játék és a közösség működése.
A közeljövőben hol vendégszerepelnek?
– Nagyon izgalmas, zsúfolt időszak következik. A budapesti József Attila Színházban játsszuk a Piaf-marche-t. Márciusban néhány vajdasági vendégszereplésünk van. Áprilisban meghívtak bennünket az ITEM-re, a budapesti Nemzeti Színház nemzetközi színházi fesztiváljára. Egy igen erős mezőnyben fogjuk játszani a Borisz Davidovics síremlékét. A világszínvonalat jelentő színházakkal leszünk a főprogramban.
A házon belül március 2-án bemutatónk van, Cervantes Don Quijote-ja, Sardar Tagirovsky rendezésében. Ezt követően azonnal Urbán András megkezdi színpadra állítani Ljubomir Simović Hasszán aga hitvese című darabját. Az idényben az utolsó bemutatónk a Mikve lesz Katja Pegan rendezésében.
Június elején az Újvidéki Színház négy színésze utazik Koperbe. Egy koprodukció keretén belül Goldoni Legyezőjét készítjük a koperi kollégákkal. Ez egy többnyelvű produkció, amelyben szlovénul, szerbül, horvátul, németül és magyarul fogunk beszélni. Június közepén a színházunk vendégszerepel a koperi fesztiválon, ugyancsak a Borisz Davidovics síremlékével.
Ezután következik a nagy utazásunk Kazahsztánba. Az asztanai Orosz Színház meghívott bennünket egy kazahsztáni fesztiválra, amelyen ugyancsak a Borisz Davidovics síremlékével mutatkozunk be. Kazahsztánból megérkezve, szó szerint a repülőtérről utazunk a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljára. Júniusban még a POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) szerepelünk. Ezenkívül Lénárd Róbert korosztályi problémát tárgyaló, legújabb, pályázaton nyert darabját a zsámbéki kollégákkal egy koprodukció keretén belül június végéig kell realizálnunk.
Tehát terveinkben szerepel két külföldi koprodukció, egy közép-ázsiai utazás a társulattal egy teljesen más kulturális közegbe. Mondanom sem kell, hogy nagy izgalommal készülődünk erre az útra. És mintegy tíz várható fellépésünk lesz a régióban.
Brassóba is meghívást kaptunk. Még nem döntöttük el, hogy a Kis Magyar Pornográfia vagy a Fekete című előadásunkkal megyünk-e szeptember közepe táján.
Visszatérve a Hasszán aga hitvese produkcióra. Mit jelent az Újvidéki Színháznak, hogy Béres Márta aláírta a szerződést a Hasszán aga hitvesének szerepére…
– A hír igaz. Ennek személy szerint én külön örülök, hogy Béres Márta ismét az Újvidéki Színház színpadán játszik. Úgy gondolom, ő néhány generáció talán legjelentősebb művésznője nemcsak Vajdaságban, hanem az összmagyar színházi mezőnyben is. Ráadásul olyan szerepről van szó, amely ebben a pillanatban, ha szabad ilyet mondani, maga Béres Márta. Ráadásul a darabot Urbán András rendezi. Az ő együttműködésük már több mint egy évtizede tart. A harmadik szempont ennek kapcsán, amit megemlítenék, az Újvidéki Színház nyitottsága. 2013 óta vagyok itt igazgató, s az egyik program-elkötelezettségem, hogy az Újvidéki Színházat meg kell nyitni, átjárhatóbbá kell tenni, és legfőképpen meg kell nyitni azok előtt a fiatal, de most már érett művészek előtt, akik valaha ebben a színházban tevékenykedtek, itt kezdték a pályafutásukat.
A Vajdasági Színművészeti Akadémia nagyon sok, igen komoly teljesítményt elért művészt nevelt ki, az Újvidéki Színház ugyancsak néhány kiváló művészt nevelt ki, akik nincsenek itt az Újvidéki Színházban. Egyik célom, hogy ezeket a művészeket időről időre visszahozzuk, lehetőséget adjunk nekik arra, hogy az itt maradt kollégáikkal tulajdonképpen együtt dolgozzanak, játsszanak, alkossanak. Ugyanakkor az itt maradt kollégáknak is ez egy alkalom arra, hogy tapasztalatot szerezzenek a nemzedékük azon tagjaival, akik részesültek más élményekben, más szakmai tapasztalatokban, akik kiléptek ebből a mi vajdasági, egyébként nagyon értékes és nagyon sokszínű vajdasági mezőnyünkből. És visszajővén, úgy gondolom, csak pozitív előjelű tartalmakat hoznak magukkal. Fontos, hogy a színház nyitott legyen, mert nem vagyunk olyan sokan, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy elzárkózzunk – mondta az Újvidéki Színház vezetője.
