Aztán tényleg várhattuk hétfőn az ismétléseket a Vajdasági RTV 2-n, a nemzetiségeknek fenntartott csatornán. Merthogy szó se, annál több beszéd alapon a tartományi parlament ülését közvetítették. Igaz, bennünket, kisebbségieket is érint a parlamenti élet, de akkor sem értem, miért nem lehet az 1-es csatorna „kárára” a képviselőházból közvetíteni. Ezzel szemben miért lehet felborítani a kisebbségi csatornák menetrendjét, úgyszólván bármikor? Alkalmas helyen egyszer ezt valóban meg kellene kérdezni, és nem csak találgatni.
A találgatás pedig folyik köztársasági parlament és SZRTV szinten is. Tény, hogy 2006 óta közvetítik a parlament üléseit, és hogy a képviselők nemigen hajlandóak dolgozni tévéközvetítés nélkül, de tény az is, hogy Aleksandar Tijanić vezérigazgató mindenáron és méregdrágán megfizettetné a közpénzeken nem elhanyagolhatóan fenntartott állami médiaházat. Az indulatos vezérigazgatóra gondolva kétség sem fér hozzá, hogy a dolgok állását végül a tévé javára fogja fordítani, mint ahogyan a nemzeti fociválogatott e heti olaszok elleni mérkőzésével tette: az 500 ezres közvetítői jogot 200 ezerre alkudta le.
A parlamenti közvetítéssel más a helyzet, de biztos, hogy ebben a kérdésben is csupán alkudozásról van szó. Az ellenzék állítása szerint ugyanis nincs olyan megállapodás, amely alapján külön kellene fizetni a közvetítésért. Ha viszont a békesség kedvéért végül mégis beadja a derekát a tisztelt ház, és fizet, mint a köles, akkor valóban ésszerűbb lenne elgondolkodni a parlamenti csatorna beiktatásán. Minden bizonnyal az sem lenne drágább, mint Tijanić SZRT-je.
De ugyan ki nézte az utóbbi néhány napban a parlamenti közvetítést, amikor egészen drámai események tanúi voltunk? Először vasárnap, majd nem sokkal később, kedden. Az egyik fővárosi napilap találóan az erőszak parádéjának nevezte hétfőn a huligánok előző napi belgrádi vandalizmusát, aminek szinte közvetlen folytatását láthattuk két nappal később, csak éppen Genovában. Mintha a sorozat 2. részét közvetítette volna a szerbiai köztelevízió: az erkölcsi csőd képsorait, a primitivizmus erőteljes hullámcsapásait. A képek gyorsan bejárták a világot, s röpke fél-egy óra alatt tönkretették mindazt, amit ugyanennek az országnak más polgárai évekig építgettek, és talán valakikkel már sikerült is elhitetniük, hogy Szerbia a civilizált világhoz tartozik.
Szégyen – mondta nem sokkal a mérkőzés félbeszakítása után az SZRT stúdióban ülő sportújságírója. Én is úgy gondolom.
