Az egybegyűlteket – közöttük a tanszék tanárait, jelenlegi és egykori hallgatóit, közéleti személyiségeket, a belgrádi magyar nagykövetség képviselőit –, dr. Láncz Irén tanszékvezető üdvözölte. Emlékeztetett, hogy az 51 éves intézmény célkitűzései nemigen változtak az elmúlt évtizedekben a Sinkó-székfoglalóban megfogalmazott törekvésektől. – A tanszéken akkor is, és továbbra is a minőség élvez előnyt, ennek szellemében igyekszünk eleget tenni a sokrétű elvárásnak. Arra törekszünk, hogy a hallgatók tárgyi tudásának gyarapítása mellett ne hiányozzon a műveltségük sem. Igyekszünk, hogy elmélyült alaptudást adjunk, hogy a világban és a tudományban felmerülő kérdésekre a hallgatók önálló választ tudjanak adni – hangsúlyozta többek között a tanszékvezető. Ezt követően dr. Harkai Vass Éva: A szó esztétikája, és dr. Cseh Márta: Az is szóról címmel tartott előadást.
Hagyományosan az ünnepség végén adják át a Sinkó-díjat. Ezúttal Utasi Csilla szólt röviden a díjazottról és az újvidéki Forum Kiadó gondozásában megjelent művéről, aTanyaszínház 1978-2008 című monográfiájáról, a nagyszabású munkáról, mely helyet ad a személyes élményen túl mintegy 300 hivatkozásnak, de a 30 idény minden egyes előadásának is. A szerző, Czérna Ágnes ezen a sajátos munkán ráadásul több ezer kilométerre tőlünk, Londonban dolgozott legtöbbet, ahol egyébként él és tanít. Mint vallotta, sokan megkérdezték, miért írt erről a témáról, mire ő csak imigyen tudott válaszolni: miért nem írt eddig senki sem a Tanyaszínházról. Elmondta azt is, hogy személyes emlékképei adtak erőt a munkához, de a vajdasági vándorszínház történetének feldolgozásába már egyetemi évei alatt belekezdett. Persze nem tudhatta mekkora kaland lesz ez a munka, de jó, hogy a végeredménye, a könyv immár közkinccsé vált.
– Talán nem az a fontos, hogy hol született meg a könyv, hanem az, hogy megszületett. Azt hiszem, ez a munka a szülőföldhöz való kötődés egy módja volt számomra – vallotta meg az őt ünneplő, szép számú egybegyűltnek.
