Nem tudom, mondhatjuk-e magyarul, nyissuk ki az agyunkat, de szerbül erre szólított fel JK, azaz a múlt hét talán legfelkapottabb tévés személyisége, Jelena Karleu ša. Röpke pár nap alatt egy igen megtisztelő „becenevet” szerzett magának, a JK-t . (Erről ugye mégiscsak inkább John Kennedy jut eszünkbe?) Mindenesetre a tejfehér hajú – de hadd ne haladjak lefelé! –, amolyan tipikus szerbiai esztrádművész ezzel a címmel (Otvorite svoj um!) taglózta le nemrégiben a közvéleményt, azt is, amelyik a cikket megjelentető Kurirt olvassa, de azt is, amelyik nem. Merthogy abban az újságban igazán szokatlan dolog megvédeni a melegeket, Jelena pedig ezt tette. Szokatlan az is, hogy a Vreme hetilap eminens újságírója, Teofil Pančić megdicsérjen egy esztrádénekesnőt, pedig megtette ezt az újvidéki Panonija tévé vendégeként, s ezután – vagy épp e nnek köszönhetően – JK a múlt héten végigvonult a legelőkelőbb szerbiai belpolitikai tévéműsorokban.
Kiválóan szerepelt például vasárnap A hét benyomásában, majd Jugoslav Ćosić Faggatójában is. A kiválót úgy értem, frissítően hatott az érett politikai véleménnyel rendelkező közéleti személyiség új arca, melyet eddig sikeresen takargatott. Magyarán: az esztrád külső nem takar feltétlenül butaságot, tájékozatlanságot, érdektelenséget a közügyekkel szemben. (Van ez persze fordítva is, amikor a csomagolás ellenére is kilóg a lóláb.)
Mindenesetre a közvélemény azon oldalát, mely JK-ról és az úgynevezett esztrádművészekről nincs jó véleménnyel, igencsak meglepte, sőt sokkolta a szóban forgó cikk. Idézünk: „Önnek joga van ahhoz, hogy rasszista, soviniszta, homofóbiás, idióta legyen, de a véleményét tartsa meg magának, vagy gondolja meg, elérkezett-e annak az ideje, hogy gyökeresen változtasson önmagán. Szerbiában normális, hogy a gyerek végignézi, miként háborgatja a fater a mutert, de nem normális, hogy két felnőtt ember szereti egymást. Szerbiában normális, hogy nemzeti hőssé nyilvánítsák azokat, akik esetenként több száz más vallású embert meggyilkoltak, de nem normális, hogy a városon végigsétálnak szeretetet, békét és szabadságot hirdető emberek.”
Többek között ezek a szavak váltották ki az éles, imilyen-amolyan töltetű reakciót, majd a hirtelen támadt, feltehetően tiszavirág-életű tévés népszerűséget, aminek ebben az országban komoly ára van. JK-t és férjét máris megtámadták az utcán, és ki tudja, zenei karrierjére milyen hatással lesz nem régi őszinte megnyilatkozása.
A tévés népszerűség egy másik, ritka szép példájával is találkoztunk az elmúlt napokban. Azt hiszem az SZRT 1-es csatornájának híradósa, Maja Žeželj maga sem sejtette népszerűségének igen magas fokát. Mivel mással magyarázható, hogy miután az újságíró hirtelen rosszul lett és kórházba került, csaknem 140 ezren kínálták segítségüket az életéért küzdő fiatal műsorvezetőnek? Úgy gondolom, hogy a napi taposómalomban ilyesmire nemcsak nem gondolnak tévés berkekben, hanem bízni sem mernek az együttérzés ilyen erős megnyilatkozásában. És lám!
