A „nagy” nyelveken született kis művek előnyösebb helyzetben vannak, mint a „kis” nyelveken született nagy művek. Csak az egyértelmű és bátor koncepcióval működő kiadók tudják némileg semlegesíteni ezt az irányvételt – ezeknek a gondolatoknak a kifejtésével vette át Giuliano Geri , az olaszországi Zandonai Editore kiadóház felelős szerkesztője a belgrádi 55. Nemzetközi Könyvvásár legjobb kiadói vállalkozásért odaítélt Dositej Obradovi ć -díját. A mindössze három évvel ezelőtt alapított kiadó Kelet-Európa felé fordult, felöleli az egykori Jugoszlávia területét is, így rövid fennállása alatt sokat tett annak érdekében, hogy az olasz olvasóközönség ízelítőt kapjon a szerb irodalomból is. A Zandonai Editore eddig Aleksandar Tišma, Filip David, David Albahari és Dragan Velikić műveit tette közzé.
A díjazott üzenetével sokan egyetértettek, a vásár kínálata viszont homlokegyenest ellentmondott ennek. A szerb és a „nagy” idegen nyelveken kiadott könyvek (elsősorban angol, valamennyi német, és egyre több orosz nyelvű kiadvány) mellett alig láthattunk valami mást. A Szerbiában élő nemzeti kisebbségek nyelvén kiadott könyveket szinte kizárólag a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségügyi Titkárság standján láttunk, köztük a magyar nyelvűeket is. Ezen a standon az újvidéki Forum és a zentai zEtna kiadó állított ki a két vásár között közreadott művekből, és itt mutatták be a Széchenyi Szerbiában – 1830 című Forum-kötetet is az érdeklődőknek. A többi standon még csak magyar művek fordításával sem igen találkoztunk, legfeljebb magyar szótárral, de távol maradtak a magyarországi kiadók is. Ez már csak azért is furcsállható volt, mert a megtisztelő megnyitásra Végel László írót, publicistát kérték fel, így természetesnek tűnt, hogy talán a magyar nyelvű irodalom a szokásosnál nagyobb teret kap a rendezvényen. De nem ezt tapasztaltuk.
A hétfőn megnyílt és vasárnap záruló igen népes, mintegy 800 kiadót felvonultató vásár díszvendége Svédország. A Svéd hangok mottóval bemutatkozó országból közel húsz irodalmár érkezett a könyvvásárra, elsősorban gyermekírók. A központi csarnokban helyet kapó, látványos svéd standon sokan időztek, még ha nem is sokat értettek a svéd nyelvű kiadványokból, a gyermekközönség pedig nagyon élvezte a szerbre fordított, színészek által tolmácsolt meséket. Talán épp svéd hatásra a szokásosnál jóval több gyermek látogatott el a kiállításra, sokan a szüleikkel, még többen az osztályukkal érkeztek. Látogatásunkkor Ulf Stark szórakoztatta a gyerekeket, aki újságírói kérdésre válaszolva azt is kifejtette, hogy a gyerekolvasóval nagyon könnyű kapcsolatot teremteni, ellentétben a felnőtt olvasókkal. Mint mondta, mindkét olvasói kategória esetében az irodalom a legfontosabb, az, hogy megismerhetjük valakinek a gondolatait, az érzéseit, ami – természetszerűleg – belülről jön. – Azt hiszem, nagyon fontos manapság meghallani ezt a belső hangot, mert a művészetben egyébként is, gondoljunk csak a filmre, szinte mindent „külső” megközelítésben, ábrázolásban kapunk – hangsúlyozta a neves svéd író.
Rengeteg kísérőrendezvénnyel kedveskedtek a szervezők idén (is), így nem csoda, hogy délelőtt és délután egyaránt igen látogatott volt a vásár. Nagy szenzációt váltott ki Mira Furlan színésznő könyve, mely jóval a hivatalos bemutatója előtt az utolsó szálig elkelt, és még inkább sikeres volt a különben is nagy médiafigyelmet érdemlő Emir Kusturica rendező új könyve. Pedig még csak olcsóak sem voltak ezek a kiadványok. Ezzel szemben a vásárlók igazán jelentős leárazásokra is ráfuthattak. Nina Novičević, a Szerb Könyvszövetkezet igazgatója szerint minden, ami olcsó, rendkívül kelendő a vásáron. Ez csak azt bizonyítja, hangsúlyozta, hogy ugyan van igény a könyvre, de az embereknek sajnos nincs pénzük a könyvvásárlásra.
