– Hetek óta nem kaptunk új tankönyvet. De mi is érkezett volna? Rég megkezdődött a tanév! – válaszolta meglepetten a Tankönyvkiadó Intézet újvidéki üzletének elárusítója arra az egyszerű, október 29-én telefonon feltett kérdésre, hogy érkezett-e új tankönyv az üzletbe a hiányzók közül. Nem csoda, hogy meglepődött, hiszen már az őszi szünidőnél tartunk, miért is hiányozna tankönyv a diákok készletéből.
Csupán azok nem csodálkoznak ezen a kérdésen, akik még mindig várnak a rég kifizetett tankönyvre, vagy akik nap mint nap bosszankodnak, hogy nincs miből tanulni, tanítani, akik akaratuk ellenére igen kényelmetlen helyzetbe kerülnek minden tanévben a tankönyvek késlekedése miatt.
Ráadásul megbízható hír sincs afelől, hogy mikor zárul le az idei tankönyvváró história. A korábbi évek tapasztalata azt mutatja, hogy akár jövőre is átcsúszhat egy-egy tankönyv megjelenése, főleg ha a reformtanterv szerint haladó nemzedékről, s azon belül is nem szerb nyelven tanuló diákokról van szó. A többi nemzedék és a szerb tannyelvű osztályok előnyösebb helyzetben vannak, hiszen a reformtanterv hozza magával az új tankönyvet. Mire ezeket szerbről lefordítják, engedélyezik minden szinten, addigra általában rég megkezdődik a tanév, sőt néha már a második félév is.
Nikola Stojanacot, a Tankönyvkiadó Intézet újvidéki részlegének vezetőjét azzal a kérdéssel kerestük fel, hogy mi okozza ezt az évről évre ismétlődő és felháborító késlekedést, ami a reformnemzedéket, a jelenlegi nyolcadikosokat sújtja, különösen a kisebbségi diákokat. Miért kerülnek hátrányos helyzetbe ezek a tanulók szerb anyanyelvű társaikkal szemben, hiszen a szerb nyelvű kiadványoknál koránt sincs ekkora késlekedés, és miért nem lehet „megreformálni” magát a rendszert is, ha már mindenki előtt világos, hogy rosszul működik?
Az illetékes szerint jó, hogy a tankönyvek zöme megjelent, s az is, hogy a magyar nyelven tanuló nyolcadikosok legalább az olvasókönyvet kézhez kapták.
– Igazán sajnálom, hogy nem tudunk gyorsabb ütemben tankönyveket gyártani. Ez nem a tankönyvkiadón múlik – mondta. – Nagyon hosszú utat tesz meg a tankönyv, mire megjelenik. A kisebbségek nyelvén megjelenő könyvek különösen. Mert nem elég egyszer jóváhagyni őket, hanem a nemzeti tanácsoknak is véleményt kell mondaniuk róluk, és ha kifogást emelnek, akkor még tovább késlekedik a megjelenés.
– Nem tudok mit mondani a most hiányzó tankönyvek megjelenési időpontjáról sem. Ebben a hónapban az Országos Oktatási Tanács egy könyvet sem hagyott jóvá, a következő ülését pedig november 20-án tartja. Addig tehát semmi sem fog történni. Az e havi ülésen például nem hagyták jóvá a magyar történelmi eseményeket összefoglaló mellékletet a történelemkönyvben, ami azt jelenti, hogy ennek a tankönyvnek a megjelenése valóban sokat fog késni. Pontosan ezt a helyzetet belátva javasoltam, hogy inkább tanuljanak a régi tankönyvből a nyolcadikosok, de nem hallgattak rám. Most, sajnos, végig kell járni ezt a hosszú utat.
– Higgyék el, valóban időigényes a tankönyv megjelentetése. Amit eddig említettem, mindössze egy szegmentum, csak az oktatási tanács. Hol vannak még a nemzeti tanácsok, a tartományi szervek? A szükséges jóváhagyások nélkül viszont nem léphetünk tovább. A szerbiai tankönyvkészítési eljárás természetéből fakad, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő könyveket le kell fordítani, így már csak ezért is később jelennek meg a szerb nyelvűeknél, de ez még nem minden, hiszen a fordítást is engedélyezni kell. Mire összegyűlik a sok engedély, addigra elszalad az idő, sok esetben hónapok telnek el. Remélem, mindebből kiviláglik, hogy egy bonyolult rendszert működtetünk. Mindenesetre a reformnemzedék elért az utolsó általános iskolai osztályhoz, s ez arra utal, hogy a következő nemzedékeknek ilyen szempontból talán már könnyebb lesz az általános iskolában. A rendszerünk pedig az én véleményem szerint nem hogy egyszerűsödne, inkább egyre bonyolódik – hangsúlyozta Nikola Stojanac.
