Ha a nevetés valóban jót tesz az egészségnek, akkor mi beteg ország lehetünk. De magam sem tudom, mi tehet jót a mi egészségünknek a nevetésen túl.
A reklámokat hallgatva bizony sok minden, a fogkrémektől kezdve a gyógyszereken át a legkülönfélébb műtáplálékokig. Érdekes, a jelenség nemcsak nálunk, hanem jóval fejlettebb országokban is megfigyelhető. Az Európai Parlament pl. hozzáfogott a Televíziók Határok Nélkül rendelet módosításához, mert túlságosan elszaporodtak az egészségre káros élelmiszerek eladásait népszerűsítő, gyermekek számára készült reklámok az unió országaiban. A diabetológusok, hipertológusok és gasztroenterológusok azt várják a televíziós reklámokra vonatkozó szabályozás megváltoztatásától, hogy csökkentse a fiatalokat érő csábító ingereket legalább délután 6 és este 9 óra között. A gyerekeknek szóló hirdetések túlnyomó többsége jelenleg olyan élelmiszert tesz vonzóvá, melyeknek magas a zsír-, cukor-, vagy sótartalma, vagyis ártalmas a növekvő szervezet számára. A gyerekeket célzó egészségtelen ételek reklámozásának elterjedtsége országonként változik, mint ahogyan a más, hasonlóan romboló hatású, de nem nekik címzett hirdetések is.
Viszont kevés az egészségnek szentelt műsor a televízióban, ami talán a családi és az iskolai neveléssel együtt semlegesíthetné a lépten-nyomon ránk köszönő reklámok káros hatását.
A kereskedelmi televíziók csillagokat, tehetségeket, ki tudja mit nem keresnek a profit nevében, szavaztatnak, futtatnak, a közszolgálati médiában pedig meglehetősen ritka madár az átlagnézőhöz szóló gyakorlatias ismeretanyaggal megspékelt műsor. Nem hiszem, hogy megcsappant volna az egészségügyi műsorok iránti érdeklődés, különösen a nők részéről, viszont a témához való hozzáállás kissé mintha átalakulóban lenne. Persze ez sem baj. Nagyon örülök, ha a fogyasztóvédelem szempontjából közelít egy-egy riport egészségünk kérdéséhez, mert valóban alapvető dolgokkal sem vagyunk tisztában, pontosan arra van szükségünk, hogy szánkba rágják mire kell ügyelnünk, mire van jogunk, mi árthat, és mi nem az egészségünknek. Bő egy-két évtizeddel ezelőtti időkig ekkora mérvű fogyasztóvédelemre nem volt szükség, mert a fogyasztás is emberi léptékű volt. Most gyakran az utolsó garasunkat is olyasmire áldozzuk a „szuper-, a mega-, vagy a hipermarketben”, amit otthon is könnyűszerrel megcsinálhatnánk, mindenféle adalékanyag nélkül.
Az egészségünk megőrzésének azonban nyilván más, „hagyományosabb” szempontjait is közvetíthetné a tévé a néző felé. A híradásokból nem is hiányzik egy-egy orvosi bravúr, vagy éppen áldozatot követelő tévedés, műszaki újítás, vagy más egészségügyi esemény okán készült hír, vagy riport. A magazinműsorokban szintúgy nem feledkeznek meg egy-egy „sarkot” ennek a témának szentelni, gondoljunk csak a Vajdasági Televízió magyar nyelvű műsoraira. De nehéz megfejtenem, hogy miért sorvadt el az a kevés, önálló egészségügyi műsor is a tévécsatornák kínálatából, amikor a téma az írott sajtóban a virágkorát éli? Létezik, hogy csak az odafigyelés hiányzik?
