Elővételben elkeltek a belépőjegyek az évad első bemutatójára az Újvidéki Színházban. A pénteken 19 órakor kezdődő bemutató alapanyaga Werner Schwab: Népirtás avagy nem funkcionál a májam című radikális komédiája. A színpadon F erenc Ágotával, Sirmer Zoltánnal, Balázs Áronnal, Figura Teréziával, Elor Eminával, Crnkovity Gabriellával és Banka Líviával ta lálkozhatunk, a színészek „mögött” pedig ott lesz a rendező, aki egyúttal a színpadképet és a jelmeztervet is készítette: Sorin Militaru romániai rendező (akivel a szeptemberi drámaíróversenyen találkozhatott első ízben az újvidéki közönség). Vele érkezett Szabó Jenő munkatársként, aki a rendkívül összetett fordítói feladatokra is vállalkozott.
A csütörtöki sajtótájékoztatón az újságírókat odaültették, ahol a közönség is ülni fog: a színpadra. Egy-egy előadásra nyolcvanan férnek majd be, ezért az érdeklődők máris foglalhatnak jegyet a november 9-ei és 16-ai előadásokra. Fel kell azonban hívni a figyelmet, hogy az 1 óra 45 perces előadás kizárólag felnőtt nézők részére készült. Werner Schwab osztrák drámaírót egyébként ez a műve emelte európai rangra. A német nyelvterület egyik legellentmondásosabb szerzőjeként tartják számon, műveiben egyaránt felismerhető a kegyetlenség, az erőszak, a megalázottság, jellemzője pedig az energia, de a logikátlanság is.
Schwab műve, a Népirtás annak a befelé forduló világnak a tükre, melyben önmagunk rabjai vagyunk. Megszoktuk, hogy általában szemet hunyunk a problémák felett, de ez a szöveg szálkaként belefúródik szégyenlősen lesütött szemünkbe. A történet a szomszédainkról szól, azokról, akiket a nyitott ablakunkon keresztül látunk... vagy talán rólunk, akiket mások néznek az ablakunkon át... – ily módon invitál bennünket az Újvidéki Színház társulata első idei bemutatójára, egy kortárs mű kihívó színházi megjelenítésére.
Az előadásról mondták
Gyarmati Kata dramaturg: „Werner Schwab világszerte ismert szerző, a kortárs drámairodalom reformere. Hazánkban kevesen ismerik. Ezzel a művével közelíteni szeretnénk az európai kortárs színházi formák felé. A szöveg költőiségében is igen erőteljes, nemcsak tematikájában.”
Sirmer Zoltán színművész: „Mikor először elolvastam a drámát, nem tudtam vele mit kezdeni, keresnem kellett magamban azt az iszonyatot, amit ezek az emberek kiváltanak másokban. Ez az eddigi legnehezebb szerepem. Az ő fizikai, erkölcsi és érzelmi állapota egy egészen másfajta gesztikulációt igényel.”
Figura Terézia színművész: „Ez az előadás határokat mozdít el. A színészek és a nézők szabta határokat is kitágítja. E kettőnek az ötvözete az előadás.”
Balázs Áron színművész: „Ha este lepihenünk, lámpát oltunk, és szerencsések vagyunk, akkor óriási nyugalom vesz bennünket körül. Kérdés azonban, hogy így van-e a szomszéd lakásban, a szomszéd épületben, vagy városban. Ezzel az előadással a közönség bepillanthat egy olyan ablakon, amely nem ezt a nyugalmat árasztja.”
Banka Lívia színművész: „Félelmetes, mennyire ismerős ez az udvar... Egy erős egyéniségű nőt alakítok, aki készen áll arra, hogy leszámoljon ezzel a világgal, esélyt adva a változásnak, a jobbá válásnak. Néha én is úgy érzem, hogy így nem mehet tovább, valami radikális változásra van szükség. Ez a fajta nyers és kegyetlen változás ilyen erőteljesen csak a színházban mutatható be kendőzetlenül, szimbólumok és metaforák nélkül.”
Militaru első újvidéki rendezése
Sorin Militaru 2001-ben végzett a Film- és Színművészeti Akadémián, rendezőként Csehov-darabbal debütált. Romániában az élvonalbeli rendezők közé tartozik, a konstancai színház igazgatója. Kedvenc drámaírói Csehov és Schwab, közel állnak hozzá a szenzibilitásuk, érzékenységük miatt, megérintik őt a poétikus képekben megjelenített karakterek.
Az előadásról: „Mindenki azt kérdezi, hogy kik ezek az emberek a darabban? Egy átlagos világ, azok az emberek, akik körülöttünk élnek, becsületesek, szolidak és felismerhetjük bennük személyes ismerőseinket is. Lehet, hogy úgy teszünk, mintha nem látnánk őket, de ők itt vannak. Számukra nincs esély, se könyörület, mert csak egyetlenegy van köztük, aki képtelen a rosszra. A szöveg tele van trágár szavakkal, de ezek a szavak nem maguktól trágárak. Az emberek azok, akik a tetteikkel teszik trágárrá ezeket a szavakat.
„Nagyon örülök, hogy megismerhettem Újvidéket, az itteni embereket, ezt a színházi társulatot. A közönség egy nyers, könyörtelen előadásra számíthat. A színész, a színház számára kifejezetten bátor dolog az előadás vállalása, mert olyan dolgokat mond ki, amit máskor, máshol senki sem, de a néző számára is bátor dolog lesz a színpadon ülni, közel a történésekhez, mert így szembesülnek, így élik át mindazt, amit a színészek is.”
