A szerbiai közkönyvtárak az év végéig mintegy 56 200 új könyvvel gazdagodnak. A köteteket a művelődési minisztérium könyvfelvásárló bizottságának 639 címszót tartalmazó listájáról választották. Ezzel egyidejűleg a 127 szerbiai kiadó – amelyeknek az előző évi eladatlan termését felvásárolta a minisztérium – megkapja a rá eső részt a költségvetésből kiválasztott 34 737 472 dinárból. A pénzt akkor utalják át a kiadók számlájára, amikor a könyvtárak átveszik a könyvcsomagokat, és erről értesítik a Nemzeti Könyvtárat. Ez az intézmény központi szerepet játszik a pályázat lebonyolításában is, mivel innen indult útjára a 194 kiadó majdnem 2870 címszavát tartalmazó lista a 178 szerbiai közkönyvtárba.
A könyvtárak igényeik szerint válogattak a felkínált jegyzékből. Mint azt PredragBlagojević, a művelődési minisztérium titkára elmondta, a könyvtárak a Laguna kiadványai közül választottak a legtöbbet, majd a Hivatalos Lap és a Kreativni Centar következik. Arra a kérdésünkre viszont, hogy mi van a kisebbség nyelvén megjelentetett publikációkkal vagy a nemzetiségi kiadókkal, sőt a nem szerb nyelvű olvasmány iránti igénylésekkel a könyvtárakban, már nem tudott válaszolni. Kedden azt ígérte, még aznap megadja annak az illetékesnek az elérhetőségét, aki kérdéseimre válaszolni tud, ám ez még szerdán sem történt meg, egészen lapzártánkig. Őszintén szólva kevés esély volt rá, hogy az ígéret teljesül.
Ugyanakkor tudni kell, hogy lapunk nem először fordul a minisztérium illetékeseihez ezzel a kérdéssel. Két évvel ezelőtt kérdésfelvetésünkkel szinte egyidejűleg az újvidéki Forum Könyvkiadó igazgatója és a Magyar Nemzeti Tanács akkori elnöke, Józsa László is megfordult a minisztériumban, mert akkor is általános volt a vélemény, hogy a pályázat diszkriminatív a nemzeti kisebbségekkel szemben, hiszen a szerb nyelvű könyvek felvásárlását felölelte, a nemzeti kisebbségek nyelvén írt könyveket pedig elzárta a lehetőségtől. Akkor ugyan elhangzott, hogy majd külön pályázatot írnak ki a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő kiadványok felvásárlására, ám ez azóta is pusztába kiáltott szó maradt.
– Most ismét igencsak háborognak a nemzetiségi kiadók, de a könyvtárak is – hallottuk Németh Ferenctől, a Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjétől. – A kiadók azért, mert kívül rekednek a körön, ha nem szerb nyelvű kiadványokkal foglalkoznak, a könyvtárak pedig azért, mert csak a szerb nyelvű könyvállomány gyarapszik ott is, ahol épp másra lenne szükség. Talán a nemzeti tanácsok segíthetnek abban, hogy a minisztérium változtasson az álláspontján.
A könyvtárak ugyanakkor élnek a művelődési minisztérium által lehetőségével, bár nyilvánvaló, hogy ennél többre lenne szükségük. Például a magyarok lakta helységekben egyaránt szükség mutatkozik a vajdasági magyar és a magyarországi magyar kiadványokra is.
– A szerbiai minisztériumi pályázat akkor lenne jó, ha teljes mértékben a könyvtárak választanának a megvásárolandó könyvek közül. Már az idei pályázási feltétel is haladásnak számít az eredetihez viszonyítva, amikor még csak választani sem lehetett. Ezúttal legalább kaptunk egy jegyzéket, amelyen megjelöltük azokat a kiadványokat, melyekre szükségünk van – magyarázta Virág Ibolya, a magyarkanizsai József Attila könyvtár igazgatója. Mint mondta, nagyon jó lenne, ha valaki összeállítaná az új vajdasági magyar könyvek jegyzékét is, anélkül ugyanis nem értesülnek az itteni könyvújdonságokról. Ennek ellenére a könyvtárak legnagyobb gondja a pénztelenség. A magyarországi könyvek beszerzése terén nagyobbak a lehetőségek, szögezte le a könyvtárigazgató, csupán az a baj, hogy állandóan kísért a bizonytalanság, sohasem lehet tudni, mikor lesz sikeres a pályázás, és mikor nem, tehát új könyvekhez jut-e az intézmény, vagy sem.
Hajnal Jenő, a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója hasonló gondokra hívta fel a figyelmet.
– Meggyőződésem, hogy nem csak ez a pályázat jelent gondot a vajdasági könyvtárakban. A magyar többségű helységekben, vagy ott, ahol szükség mutatkozik magyar nyelvű kiadványokra is, a könyvtáraknak nem csupán a szerbiai kiadású könyvek beszerzésére kell figyelniük. Fontos, hogy a könyvtárak gyorsan frissítsék állományukat, hogy az éppen népszerű – még ha olykor giccsbe hajló kiadványokat is – a helyi könyvtárból vehesse kölcsön az olvasó. Rendkívüli fontosságú, hogy megtalálja azt, amit keres, mert akkor az újabb olvasmányélményért vissza fog térni – szögezte le Hajnal Jenő. Véleménye szerint nagyon fontos támogatásban részesülnek könyvtáraink a Szülőföld Alap által a közművelődési közkönyvtárak állománygyarapítása céljából odaítélt pénzek révén. Az idén támogatást kaptak a zombori, törökkanizsai, csókai, magyarcsernyei, bácskertesi, magyarkanizsai, kishegyesi, újvidéki, óbecsei, topolyai, adai, temerini és szabadkai könyvtárak 500 000 és 1 millió forint közötti értékben.
Effajta támogatások nélkül a vajdasági magyar könyvtárak magyar nyelvű könyvállománya nemcsak mennyiségét tekintve lenne jóval szerényebb, hanem minden bizonnyal minőségében és változatosságában is. Enélkül gyorsan olyan helyzetbe kerülnénk, hogy még a magyar többségű helységekben is túlsúlyba kerülnének a szerb nyelvű könyvek, a magyar nyelvűek pedig elévülnének a közkönyvtárakban.
