2024. július 17., szerda

Többet a jóból, kevesebbet a rosszból

TÉVÉJEGYZET

Szinte újévi jókívánságnak is felfogható a többet a jóból, és kevesebbet a rosszból üzenete, melyet a magyar Országgyűlés intézett a kereskedelmi tévécsatornáknak. Más szavakkal fogalmazta meg természetesen intelmét, de kötelezővé tette a média, elsősorban a jelentős befolyással rendelkező kereskedelmi televíziók számára, hogy kevesebb rossz hírt sorakoztassanak fel híradásaikban.

A jobbikos indítvány elsősorban a TV2-re és az RTL Klubra vonatkozik, a reggeli és esti hírműsorok bűnügyi tematikájú híranyagának vagy tudósításainak mértékére, ami ezentúl nem lehet hosszabb a hírműsor időtartamának húsz százalékánál. A korlátozás az RTL Klub és a TV2 reggel hét óra és fél kilenc közötti, valamint este hat és kilenc óra között sugárzott hírműsoraira vonatkozik. A tisztelt ház meglehetős fölénnyel szavazta meg az indítványt, mely a társadalomra nézve „kifejezetten depresszív és félelemkeltő” híradásokat kívánja megzabolázni.

Nem csodálom. Ezen a helyen több ízben is megjelent, hogy a szóban forgó tévécsatornák híradói arra jók, hogy az ember fia és lánya már akkor is zárja a kaput, amikor nem szokta. Hogy nem a tájékoztatás a cél, hanem az, hogy székbe dermessze a nézőt a különböző szörnyűségekkel. A megnyerő, komoly külsőt sugárzó hírprezentálók kemény öt-tíz-tizenöt percen át képesek bombázni bennünket bárminemű balesettel, tragédiával, katasztrófával, ha pedig épp friss esemény nincs, akkor a korábbiak taglalásával, nem ritkán az elemi emberi intimitás tiszteletének félrerúgásával. Régóta világos, hogy felbillent a mérleg, megingott az egyensúly, és az egészséges mércét valahogy helyre kellene állítani. De, hogyan? Országgyűlési határozattal kell szabályozni a kereskedelmi televíziók híradásainak összetételét a könnyen befolyásolható lakossági rétegek védelmében? Hol maradt a szakma, az ORTT, a magyar médiahatóság? Azt hiszem, rég közbe kellett volna lépni már.

Hogy országhatárt váltsunk, nálunk is hasonló módon – tollvonással és százalékolással – alakítják újabban a sajtó arculatát. A helyzet ugyancsak szokatlan: a Vajdasági Rádió igazgatója elrendeli, hogy háromnegyedrészt vajdasági jellegű hírekkel kell kitölteni a mellékesen szólva folyamatosan fogyatkozó, ellehetetlenített helyzetbe hozott szerkesztőségek híradásait. Ilyent csak az rendelhet el, aki sohasem szerkesztett, így nem tudhatja, hogy a híradó az események és a lehetőségek diktátuma szerint áll össze. Nem zenghet egy híradás sem ódákat a kukutyini helyi járulékról, ha terrortámadás érte New Yorkot, de akkor sem, ha kocsi, pénz, engedély híján egyszerűen nem jut el oda.

Mindenki előtt világos, hogy a Vajdasági Rádiónak itteni eseményekkel kell többek között foglalkoznia, akár a televíziónak, vagy lapunknak, ehhez azonban újságírókra, terepjárásra, a tudósítóhálózat ébrentartására, értsd pénzre és pénzre van szükség. Ezt kell csupán biztosítani, és az igazgató kívánsága nem hetven, hanem száz százalékban, külön rendelet nélkül is teljesül.