Budapesti tudósítónktól
„Ki még nem próbálta, nem biztos, hogy tudja, milyen érzés határon kívülinek lenni. Sokan érzik az ország területén, hogy kisebbségbe szorultak, másodrendű állampolgárként. Érzik ezt azok a magyarok is, akik a világháborúk utáni területvesztés folytán váltak határon kívüliekké (…) Ők néha inkább harmadrendű magyarnak érzik magukat. (…) Talán ennek köszönhető, hogy a be nem fogadott magyarok egészen rendkívüli teljesítményeket nyújtottak fogadott hazájukban” – olvasható a Biennálé programfüzetének kezdetén. Az idézett sorok szerzője Vámos Miklós, az október 14-e és 31-e között Budapesten zajló összművészeti fesztivál védnöke.
A második alkalommal szervezett, a külhoni magyar művészeket felvonultató rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitója szerdán volt a fővárosi Fészek Művészklubban, ahol Goldschmied József, a szervezőmunkát felvállaló Égtájak Iroda programigazgatója emlékeztetett: 2007-ben, az első Biennálé befejezését követően elmondta, hogy ennek a rendezvénynek akkor van értelme, ha a külhoni művészek és alkotásaik folyamatosan jelen vannak az anyaországban. „Valami meg is indult ilyen irányban, az elmúlt időszakban is több alkotó járt nálunk” – hangsúlyozta.
Zilahi László, a Biennálét támogató Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya főigazgató-helyettese a megnyitón arról beszélt: annak idején, amikor kitalálták, hogy legyen egy külhoni magyar fesztivál, az alapgondolat az volt, hogy a magyar nemzetet, a magyar kultúrát egységesnek kell tekinteni. „Szeretnénk, ha a határon túliság fogalma átalakulna, s azért is használjuk szívesebben a külhoni magyarok kifejezést. A határ inkább elválasztó jellegű, mi pedig a közös dolgokat, a közös gondolkodást, a közös alkotásokat szeretnénk hangsúlyozni” – mondta. Zilahi kiemelte: hisz benne, hogy az ilyen rendezvényeknek gondolkodásformáló erejük van. „A magyarországi közönségben időnként elég különös kép rajzolódik ki a külhoni magyarságról: a média is szereti azt a tiszta, idilli, bukolikus képet, amely bemutatja, hogy például Erdélyben csörgedezik a patak, a magyarok népviseletben ülnek a fonóban, kinn vidáman nő a pityóka és az egész olyan szép… Biztos van ilyen is, noha én még nem láttam. Egy ilyen fesztiválon viszont azt lehet látni, hogy tulajdonképpen mit fed a kortárs külhoni művészet” – szögezte le a MeH tisztségviselője.
A Biennálé tulajdonképpen Bolygó Bálint képzőművész és Kaiser Ottó fotóművész Határtalan művészet című kiállításának megnyitójával vette kezdetét. Vámos Miklós a tárlat megnyitásakor elmondta: a határ szó nem veszítette el jelentőségét, annak ellenére sem, hogy a világ kinyílt. „Ha valaki Magyarországról Szlovákiába vagy Szerbiába átmegy, láthatja, hogy nagyon sok honfitársunk él a határokon túl, s úgy érzem, általában meggyőződésük, hogy lemondtunk róluk, hogy nem érdekel bennünket, mit csinálnak. Akkor sem, ha Zentán élnek, s akkor sem, ha Londonban” – hangsúlyozta, hozzátéve: a Biennáléhoz hasonló rendezvények lényege éppen abban van, hogy erre felhívja a figyelmet. „Akkor lesz jó nekünk, magyaroknak, tizenötmilliónak, ha már majd nem kell ez a rendezvény. De az még sokára lesz” – tette hozzá a Biennálé védnöke, aki reményét fejezte ki, hogy mindazok, akik elzárva érzik magukat az anyaországtól, erről az érzésről legalább egy időre megfeledkezhetnek.
