Október 21-e jelentős dátum az újvidéki Magyar Tanszék életében: ötven évvel ezelőtt ezen a napon tartotta meg Sinkó Ervin tanszékalapító székfoglaló előadását, ami a kis közösség ünnepeként megmaradt. Így ez a nap jó alkalom arra, hogy Sinkó Ervinre emlékezzünk, de arra is, hogy megemlékezzünk a fél évszázados vajdasági egyetemi szintű magyartanárképzésről. Minderről a tanszék ma 11 órakor kezdődő jubileumi ünnepségén bizonyosan sok szó esik, az ülést a Tartományi Képviselőház nagytermében tartják. A tanszék egykori és jelenlegi tanárait, hallgatóit, továbbá tisztelőit Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, Miroslav Vesković, az Újvidéki Egyetem rektora, Varga Imre, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete üdvözli, majd Láncz Irén tanszékvezető tartja meg ünnepi beszédét, ezt követően Bányai János nyugalmazott-, és Rajsli Ilona egyetemi tanár értekezik.
A hagyományoknak megfelelően átadják a Sinkó Ervin Irodalmi Díjat, melyet idén Bencsik Orsolya érdemelt ki. Megjutalmazzák az elmúlt tanév legjobb hallgatóit, és végül irodalmi összeállítás hangzik el a Sinkó-díjas költők verseiből. A jubileum alkalmából rendhagyó órákat tartanak a BTK első emeleti 30-as termében: ma 17 órakor Kálmán C. György az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa, 18 órakor Kemény Gábor egyetemi tanár értekezik, holnap, csütörtökön pedig 10 órai kezdettel Wacha Imre nyugalmazott egyetemi tanár tart előadást.
Ötven évvel ezelőtt, 1959. október 21-én a Bölcsészettudományi Kar Szabadság téri épületében tartotta meg Sinkó Ervin székfoglaló előadását, és ugyanezen a napon kezdte meg munkáját az újvidéki Magyar Tanszék az akkor már öt éve működő kar kötelékében. Egy tanszék működésének beindítása hosszan tartó, szívós előkészületek eredménye lehetett csupán, mert, ha valamit az egyetemi oktatásban és a tudomány terén hosszú életűre tervezünk, érdemes jól előkészíteni, még a kívülről halogatásnak látszó késedelem árán is. A tanszék alapításához, hosszú élete megteremtéséhez kellett Sinkó Ervin, az ő bölcsessége, tapasztalata és tudományismerete, fogalmazott egy korábbi jubileum alkalmával Bányai János, korábbi tanszékvezető.
A tanszékalapító székfoglaló előadásában arról beszélt, hogy az irodalom örök és élő, történetének csak akkor van értelme, ha a tudomány, az irodalomtörténet nemcsak megőrzi, hanem meg is mutatja az örök elevenségét. Irodalomtörténeti tanulmányai és előadásai éppen erre mutatnak máig érvényes példát, még ha a mai olvasót vitára késztetik is. Sinkó Ervin irodalomszemléletének és szellemiségének a tanszékalapítást követő években sok olyan követője akadt, aki Sinkótól nem adatokat és tényeket vett át, vagy módszert tanult el, hanem nyitottságot, irodalmi érzékenységet, és a kifejezés szabadságát, a párbeszédre, sokszor a polémiára való készséget. Sinkó örökébe a tanszéken az irodalomtörténészek sorából ketten léptek: Szeli István és Bori Imre. Mindketten nagyon sajátos és önálló tudomány- és irodalomszemléletet alakítottak ki, megértették, értelmezni tudták és továbbadni is, hogy mit jelent az irodalom azon kiválósága, amit Sinkó után örök elevenségnek mondunk. Bori Imre és Szeli István munkásságával olyan tudományos kritériumokat követett és alkalmazott, amelyek kétségkívül megteremtették a tanszék tudományos hírnevét.
Sinkó Ervin végrendelete szerint az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék minden évben Sinkó Ervin Irodalmi Díjat adományoz egy-egy fiatal írónak, értelmiséginek az elmúlt évben megjelent munkájáért, az irodalom és a kultúra terén fontosnak tekintett teljesítményéért.
