Október 21-e jelentős dátum az újvidéki Magyar Tanszék életében, a tegnapi nap különös fontossággal bírt, mivel épp ötven évvel ezelőtt ezen a napon tartotta meg székfoglaló előadását Sinkó Ervin tanszékalapító. A fél évszázados jubileumról tegnap a Tartományi Képviselőházban ünnepi díszülés keretében emlékeztek meg a tanszék egykori és jelenlegi dolgozói, valamint tanítványai, továbbá barátai, tisztelői, és számos közéleti személyiség, közöttük magyarországi egyetemi tanárok, a szerbiai magyar nagykövetség és konzulátus képviselői, a köztársasági parlament magyar képviselői, a tartományi titkárságok vezetői és munkatársai, a Magyar Nemzeti Tanács képviselői, az Újvidéki Egyetem munkatársai, és mások.
A vajdasági magyarság művelődéstörténetének fontos dátuma október 21-e, mert a tanszék megalapításával tudományos életünk intézményes keretet kapott. A tanszék nem csupán egyike a felsőfokú magyartanárképzés műhelyeinek, hanem feladatainál fogva sokkal több annál: a magyar nyelvi és irodalmi műveltség fenntartásának és ápolásának talán legfontosabb intézménye – ezekkel a szavakkal köszöntötte a jubiláló intézményt Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, hangsúlyozván, hogy Vajdaságban jószerével nincs olyan helység, melynek életében ne vállalnának aktívan részt a tanszékről kikerülő tanítványok. A „tanszékesek” nélkül létünk nemcsak sivárabb lenne, hangsúlyozta Egeresi, hanem szinte elképzelhetetlen. Gondolataihoz csatlakozott Varga Imre, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete, aki leszögezte, hogy az intézmény fennállásának öt évtizede alatt küldetést teljesített, hiszen nemcsak a magyartanárképzés területén, hanem a vajdasági magyar kultúra, a tudományos munka, az értelmiségutánpótlás-nevelésben is jelentős részt vállalt.
Az egybegyűlteket üdvözölte Miroslav Vesković, az Újvidéki Egyetem rektora is, hangsúlyozva: büszkeséggel tölti el, hogy több évtizedes múltra tekint vissza a magyartanárképzés tájainkon, s ez idő alatt a tanszék olyan szellemiséget alakított ki, mely példaként szolgál a Bölcsészettudományi Kar, de a többi kar tanszékei előtt is. A jubileum alkalmából szerb és magyar nyelven üdvözölte az ünneplőket Olivera Gajić, a BTK oktatási prodékánja, aki ugyancsak fontosnak tartotta elmondani, hogy a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék a legfejlettebb katedrák közé tartozik az idén 55 éves karon, melynek munkája nélkül elképzelhetetlen a vajdasági magyar kultúra fejlődése is.
A tanszék tanárai, kutatói az egyetemes magyar tudományosság gazdagításához is nagyban hozzájárultak, erre világított rá Kiefer Ferenc akadémikus, aki Kálmán C. Györggyel, az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársával, Kemény Gábor egyetemi tanárral, valamint Wacha Imre nyugalmazott egyetemi tanárral tegnap és ma előadást tartott a tanszéken a jubileum alkalmából.
A hallgatók nevében Herédi Károly negyedéves hallgató szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozván, hogy ötven év alatt sokat változott a világ, de a tanszék biztos pontként, mintegy megtartó erőként megmaradt. A továbbiakban dr. Láncz Irén tanszékvezető összegezte a tanszék eddigi útját, melyet Sinkó Ervin jelölt ki. Rámutatott a küldetés fontosságára, arra, hogy a tanszéken nem csak ismeretanyagot kapnak a hallgatók, hanem megtanulnak önállóan ismeretanyag birtokába jutni, hogy megtanulnak a felelősség és az értékteremtés szolgálatába állni. Ez a célunk – szögezte le a tanszékvezető –, aki elmondta azt is, hogy a négy éve bolognai rendszer szerint működő tanszék első végzősei idén kikerültek az egyetemi padokból, vagyis a 2005-ben induló 25 hallgató közül idén 17-en sikerrel fejezték alapstúdiumukat, bizonyítván, hogy négy év alatt valóban oklevelet lehet szerezni. Ezt követően a tanszék irodalmi „oldaláról” Bányai János nyugalmazott egyetemi tanár, a nyelviről pedig Rajsli Ilona szólt. Bányai tanár úr nagy teret szentelt a tanszékalapító Sinkó alakjának, annál is inkább, mert asszisztense volt, személyes kapcsolat fűzte hozzá. Felidézte Sinkó mellett Szeli István és Bori Imre alakját, akiknek tudományos szemlélete, kutatásai az egyetemes magyar kultúra részévé váltak. Leszögezte azt is, van miről szólnunk, ha a tanszék hatására és hatékonyságára gondolunk. Rajsli Ilona megállapította, hogy a tájainkon élő nyelvészek munkájából a tanszék továbbra is jelentős részt vállal. Az elmúlt öt évtized során, különösen a kilencvenes évektől, a nyelvészeti szemlélet jelentős változásokon esett át, ami jól látható a tanszék életében is.
A hagyományoknak megfelelően, pontosabban Sinkó végakaratára, a tanszéknapi ünnepség keretében adják át a Sinkó Ervin Irodalmi Díjat, melyet egy-egy fiatal írónak, értelmiséginek ítélnek oda az elmúlt évben megjelent munkájáért, az irodalom és a kultúra terén fontosnak tekintett teljesítményéért. Idén Bencsik Orsolyát tüntette ki a Toldi Éva elnökletével (Szabó Szilvia és Utasi Csilla tagok) működő zsűri, a nemrégiben megjelentetett Kékítőt old az én vizében (versek, hosszúversek, prózaversek, e-mailek) című kötetéért, melyet az újvidéki Forum Könyvkiadó adott ki. Bencsik Orsolya első kötete érett világ- és irodalomszemléletről tanúskodik, amely az élménylíra impulzusait és a bölcseleti asszociációkat ötvözve, kiforrott nyelvi eszközökkel valósul meg, s a műfaj- és szövegköziség egységében jut kifejezésre, állapította meg a zsűri, melynek nevében tegnap Toldi Éva méltatta a kezdő írót. A díszülésen megjutalmazták az elmúlt tanév legjobb hallgatóját, Drozdik Popović Teodorát, aki a 17 végzős közül a legjobb tanulmányi eredményt érte el. Az egybegyűltek végül esztétikai és szellemi élményt nyújtó irodalmi összeállítást hallgathattak meg Sinkó-díjas költők 1970 és 2008 között keltezett verseiből, melyet Toldi Éva válogatott és rendezett, és a tanszék Beszédművészeti Műhelyének tagjai adtak elő.
