Izabrane pesme, azaz Válogatott költemények címmel az 54. Belgrádi Könyvvásárra készült el Fehér Ferenc költő, író, fordító műveinek szerb nyelvű válogatása Predrag Čudić zentai származású író, fordító – aki a közelmúltig Szerbia magyarországi nagykövete volt – fordításában. A kötetet a nagybecskereki Városi Könyvtár gondozta, és több más újdonsággal együtt mutatta be a héten megrendezett fővárosi könyvvásáron.
Fehér Ferenc húsz évvel ezelőtt, 1989-ben hunyt el. A kötet mégis véletlenül jelent meg épp ezen az évfordulón, ugyanis a fordító műhelyében régóta készül. „Úgy adódott, hogy a kiadó épp idén vállalkozott a kötet megjelentetésére, és ezért hálával tartozom„ , vallotta be a fordító, Predrag Čudić, érdeklődésünkre. Mint elmondta, nagy munka volt a mintegy 300 oldalas kiadvány 6000 verssorának szerb nyelvre fordítása, de hosszú ideig készült, így volt idő alapos munkára.
– Azt hiszem, ennyire behatóan régóta nem foglalkozott senki szerb nyelvterületen a vajdasági magyar költészettel. Fehér Ferenc költeményeit kicsit rendelésre kezdtem fordítani a nyolcvanas években, ugyanis műveinek háromkötetes válogatását tervezték kiadni Újvidéken. A három kötetből egy megjelent – emlékezik vissza Čudić –, amikor Fehér Ferenc váratlanul elhunyt. A halál tehát közbeszólt, a kötet további részeinek megjelentetése elmaradt. Motívumaimat illetően azonban el kell mondani, hogy Belgrádba költözve Fehért azért volt jó fordítani, hogy ne felejtsem el azt a kis magyar nyelvtudásomat, amit gyerekkorom Zentájáról vittem magammal. Eszembe juttatta a molnárok kiáltó szavát, egyáltalán a gyermekkort idézte meg bennem. Amikor kineveztek Budapestre nagykövetnek, magammal vittem az anyagot, és tovább dolgoztam rajta. Nyelvgyakorlásnak is jól jött, de ezen egyszerű, praktikus okon túl Fehér Ferenc világa nagyon közel állt és áll hozzám, otthon érzem magam verseiben. Költészetét nagyban befolyásolta származása, szociális gyökerei: az észak-bácskai tanyavilág és zsellérsors, egy letűnt világ, ami ma már alig ismert. Fehér azt hiszem mindig is el szerette volna hagyni ezt a falusi világot, de érzelmileg sohasem tudott elszakadni tőle – mondta a fordító. – Verssorai számomra valóságos etnológiai kincsek, elsőosztályú költészetbe ágyazva.
Fehér Ferenc maga is fordított, a délszláv népek költészetéből sok alkotást ültetett át magyar nyelvre, bár a prózafordítás sem volt idegen tőle. Huszonkét könyve jelent meg életében, négy szerb, ahogyan akkor mondták: szerbhorvát, és szlovén nyelven, és egy kétnyelvű kiadás is napvilágot látott. Művei egykoron szerb, szlovén, macedón, szlovák, román, ruszin és angol nyelven jelentek meg. Magyar nyelven viszont főleg a vajdasági médiában publikált, elsősorban lapunkban, hiszen a Magyar Szó munkatársa volt csaknem három évtizedig.
