Mintegy tízezer, a felsőoktatási rendszerrel elégedetlen egyetemista zeneszó mellett, hangosan sípolva, dobolva, transzparenseket lengetve tüntetett Bécsben a tanév kezdetén. Az egyetem ég, az állam alszik – hirdették a feliratok. A tüntetők a felsőoktatási rendszer színvonalának hanyatlása miatt vonultak az utcára, a bolognai rendszer jegyében fogant kétfokozatú képzés bevezetésének módja és következményei miatt. Panaszlistájukon előkelő helyet foglalt el a túlzsúfoltság, ugyanis a tandíj eltörlésének következtében 20 %-kal megnőtt a felsőoktatási hallgatók létszáma Ausztriában, túl sok diák jut egy tanárra, s ez rontja a képzés minőségét. Ezzel szinte egyidejűleg Németország több egyetemi városában is az esélyegyenlőség érdekében vonultak utcára a fiatalok, követelték, hogy növeljék a képzésre fordítandó pénzügyi támogatásokat, töröljék el a tandíjakat, egyszerűsítsék az oktatási rendszert. Szerbiában ismét másfajta gondok vezérelték a belgrádi fiatalokat a tiltakozó megmozdulásra: hozzáférhetőbb tanulmányokat, nagyobb állami támogatást és odafigyelést követeltek, és végül kaptak is.
A kormány az egyetemi karokkal közösen kifizeti a tandíjat mindazoknak az önköltséges hallgatóknak, akik az elmúlt tanévben a maximális 60 pontból legalább 48-at elértek. A kormány ígéretet tett továbbá, hogy finanszírozza a mesterképzést hallgatók egy részét is, dönt a doktori képzés keretszámáról, valamint rendezi a belgrádi művészeti fakultás hallgatóinak státusát. Csupán azt nem fogadta el a követelések közül, hogy az előző évek összesített pontszámait figyelembe veszi iratkozáskor, mert ezáltal nem teljesítené azt a törvénybe iktatott megszabást, miszerint a hallgatónak az előző tanévben legalább 48 pontot kell összegyűjteni ahhoz, hogy eleget tegyen az iratkozási feltételnek. Ez a pontszám jövőre már 54 lesz, 2011-ben pedig elérjük a 60-t, amit a Bolognai Nyilatkozat eleve előírt.
Ezek azonban már ismert dolgok. Kevésbé köztudott és világos azonban az, hogy mit csináltak október 1-je óta azok a szerbiai egyetemi hallgatók, akiknek 48-nál nagyobb teljesítményük volt, vagy azok, akik megkezdték mestertanulmányaikat, viszont minisztériumi keretmegjelölés nélkül nem lehetett tudni egészen idáig, tandíjkötelesek lesznek-e vagy sem. A bizonytalanság továbbra is tart, attól függetlenül, hogy a kormány döntött, és utasította az egyetemi karokat, mit tegyenek (48 pont felettiek tandíjmentesen, a mesterfokozaton tanulók 90 százaléka állami költségen tanulhat), és tartani fog mindaddig, míg a pénz meg nem érkezik az egyetemek folyószámlájára. Az érintett hallgatók ugyanis fizettek, különben be sem iratkozhattak volna. A karokat az egyetem úgy utasította, hogy fizettessék meg a hallgatókkal mindazt, ami bizonytalan, ha pedig a minisztérium dönt, és pénzt utal át, adják vissza a hallgatók pénzét. A karok zömmel tartották magukat az utasításhoz, de egyelőre tandíjat nem fizettek vissza a hallgatóknak, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nekik sem fizettek. Sőt, még az sem tisztázott, hogy a tandíjak hány százalékát állja majd a minisztérium, és mennyit kényszerül a kar előteremteni. Pedig december derekán járunk.
Hogy miért nem nyugtatta meg a közvéleményt a helyzet állítólagos rendezése, és a miniszter nyugalomra intő kijelentése, miszerint nem kell aggódniuk a hallgatóknak a tandíjak miatt? Egyszerűen ezért, mert tapasztalatból tudják, a kormány túl könnyen ígér, de nagyon nehezen fizet.
