Mivel a megnyitó ünnepségen nem tudott jelen lenni, Goran Paskaljević filmrendező csütörtökön vette át a Lifka Sándor-díjat a palicsi 15. Európai Filmek Fesztiválján Lifka Sándor nevelt lányától, Evetović Edittől. A díjazott, akivel az elismerés átvétele után beszélgettünk, elmondta, hogy a díj nem kizárólag neki szól, hanem a szerb filmgyártásnak is.
• Mit tanácsol a fiatal alkotóknak?
– Ne várják meg, hogy minden feltétel tökéletesen meglegyen. Ne várjanak a milliókra, s ne versenyezzenek az amerikai filmekkel! Nézzenek szét maguk körül, annyi történet van, amennyit csak akarnak, biztosan találnak kicsi, egyszerű történetet, amiből jó film kerekedhet, ezek is szép sikereket érhetnek el a nézők körében és a különböző fesztiválokon is. Sok fiatal rendező sokáig vár az első filmjének elkészítésével az akadémia befejezése után, pedig egy egyszerűbb kamerával is lehet dolgozni. Nem az amerikai feltételekre kell várni, mert azok idehaza ritkán adatnak meg.
• Hol tart ma a szerbiai filmgyártás?
– Van egy olyan irány, amit én is képviselek, hogy kis költségvetésű filmeket csinálnak, egyszerű, szinte mindennapi történetekkel, és ezekkel is szép eredmények születnek. A másik irány pedig olyan filmek készítése, amelyekkel a nagy fesztiválokat és a nemzetközi piacot célozzák meg. Ezek producerei gyakran nagy televízió csatornák. Ez nem az én világom.
• Azt mondják, hogy az ön filmjei erősek, reálisak, de van lelkük is.
– Persze, mert én is ilyen ember vagyok: reális vagyok és még lelkem is van – mondja nevetve. – A filmek olyanok, mint az ember maga. Vannak pillanatok, amikor bolondozni szeretek, van, amikor komolyan szólok. A filmjeimnek megvan ez a tragikomikus íze. Nem csak nevetséges, és nem csak tragikus. Olyan, mint az élet maga.
• Mit tudhatunk még a terveiről?
– Szeptemberben kezdjük forgatni a Medeni mesec (Mézes hetek) című filmet, ez lesz az első szerb-albán koprodukció. Forgatunk Tiranában, Milánóban is. A film két fiatal párról szól (egyik szerb, a másik albán), akik Európában, Olaszországban szeretnének jobb, minőségesebb életet élni. Milánóban azonban meg kell tapasztalniuk, hogy Európa sem fenékig tejföl.
A pénteki sajtótákoztatón a rendező arról is beszélt, hogy Szerbiában ki kellene alakítani egy rendszert, ami révén juatalmazni lehet a művészi filmeket.
– A filmek a forgatás előtt kapnak pénzt, pedig elkészültük után is jutalmazni kellene a minőséget. Mert csak a minőséggel tudunk helyt állni az európai filmek palettáján. Általában véve is több pénzt kellene fordítani a kultúrára – hallottuk a rendezőtől. Véleménye szerint a jövő a digitális moziké, a film pedig mindenképp megtalálja a közönséghez vezető utat a televízió, a fesztiválok által is.
