Szabadkán született, itt járt általános iskolába, a középiskolai tanulmányait pedig Budapesten végezte a szerb tannyelvű gimnáziumban, azután történelem szakon szerzett oklevelet az újvidéki Bölcsészettudományi Karon. Az első munkahelye a felnőttek iskolája volt egy évig, azután tanított általános iskolában, a közgazdasági középiskolában, majd 1 évig és 8 hónapig a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium igazgatója volt. Most pedig Slobodan Čamprag Szabadka község oktatási-nevelési tanácsosa.
Azt mondta, a munkáját azzal kezdi, hogy ellátogat az iskolákba felmérni a helyzetet. Hová sikerült eddig eljutnia?
– Még nem jutottam el mindenhova, mert most szünet van, az évi szabadságok időszaka, több iskolában az igazgató is szabadságon van. Jártam a Majsai Úti Általános Iskolában, az Egészségügyi Középiskolában, a közgazdasági középiskolában. Az igazgatókat korábbról is ismerem. Az egészségügyiben megnéztem, hogyan halad az építkezés, a renoválás. Szeptember folyamán minden iskolába ellátogatok.
n A helyzetfelmérésből kiderülhet, hogy milyen problémák vannak az egyes iskolákban.
– Persze korántsem tökéletes az oktatási az országban, így Szabadka községben sem, de pozitív változások vannak. Évekig nem fordítottak elegendő pénzt az oktatásügyre, most úgy tűnik, valamennyivel jobb a helyzet, és ez meg is látszik, az iskolák felszereltsége mind jobb és jobb, de természetesen több éves lemaradást nem lehet behozni túl gyorsan.
n Ami magát az oktatási rendszert illeti, szó volt róla, hogy nálunk is ideje lenne bevezetni az egyváltásos rendszert.
– Ez az oktatásügyi minisztérium álláspontja is. A kisebb helyeken nem lenne probléma megszervezni, hogy a diákok csak délelőtt járjanak iskolába, a nagyobb iskolákban, ahol több a gyerek, nehezebben kivitelezhető, mert nincs elég terem, tehát a kapacitással van gond. De az egyváltásos rendszer több okból is jó lenne. Délután szabad az iskola, alkalmas lehet aktivitások, műhelymunkák szervezésére, talán így többet lehetne foglalkozni a gyengébb, illetve a tehetséges tanulókkal is. Ez a gyerekeknek, a tanároknak és a szülőknek is jobb lenne. Egyrészt az épületeket kellene kiszélesíteni, de szükség van racionalizációra is.
n Az elsősök számának felmérésekor kiderült, hogy van olyan iskola, ahol a magyar iskolakezdők száma alig 5–6. Ezzel kapcsolatban hallottunk olyan véleményt is, hogy ezen osztályok megnyitása nem a gyerekek érdekét szolgálják, hanem a tanárok munkahelyének megmaradását. Önnek mi a véleménye erről?
– Valóban nem a gyerekek érdekét szolgálja a 4–5–6 fős osztályközösség a szocializálódás miatt sem, nem beszélve arról, hogy képzeljünk csak el egy testnevelési órát ennyi gyerekkel. A kombinált oktatás sem jó megoldás. A gyerek javát szolgálja a 5–6 főtől nagyobb csoport, de azt is tudjuk, hogy a kevés gyereklétszám miatt az iskoláknak harcolniuk kell a tanulókért, s a fogyatkozó létszám pedig nem a tanárok hibája.
n Még nem jelent meg a tanárok, tanítók számára a pályázat. Miért?
– Tudomásom szerint augusztus 1-je körül kellett volna megjelentetni a pályázatokat, de a minisztérium határozata alapján minden pályázatot leállítottak. A döntést azzal magyarázták, hogy az iskolákban kevés a gyerek, és egyes iskolákban ezért a feladatokhoz képest több a tanár, akik óraszámot veszítenek. Ezért először úgymond az iskolák egymás között elvégzik a rendszerezést, elosztják a pedagógusokat, hogy azok a tanárok, akik egyik iskolában kevesebb mint 100 százalékkal dolgoznak, azok egy másik iskolában is tanítsanak, hogy meglegyen a teljes óraszámuk. Az viszont, hogy hol mennyi tanárra mennyi órával lesz szükség, most e napokban derül ki. Tehát a napokban minden bizonnyal meg is jelenik a pályázat kiírása.
n Oktatási-nevelési tanácsosként melyek a legfontosabb tervei?
– Ami a közeljövőt illeti, meglátogatom az iskolákat, és nagyon fontosnak tartom az oktatási reform figyelemmel követését. Talán sor kerül a gimnáziumok, a szakiskolák reformálására, s ezzel foglalkozni kell.
