(Budapesti tudósítónktól)
Már egy hete folyamatosan beszámolunk azoknak a szülőknek és gyerekeknek a kálváriájáról, akik magyarországi középiskolában folytatják tanulmányaikat, s akiknek már a tanítás megkezdését követően szóltak, hogy az idei iskolaévtől kezdődően tandíjat kell fizetniük. Ma Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára mondja el a kialakult helyzetről alkotott véleményét.
A középiskolák, gimnáziumok a közoktatási törvényre hivatkozva állítják: jogukban áll tandíjat kérni azon diákoktól, akiknek szülei nem rendelkeznek 3 hónapot meghaladó tartózkodási engedéllyel s nem folytatnak kereső tevékenységet Magyarországon. A törvény valóban így rendelkezik, ennek ellenére ez az ügy számos kérdést vet fel. Egyike ezeknek, hogy miért a tanév megkezdése után közlik az érintettekkel, hogy fizetniük kell. Egy másik, hogy ha ez nem egy új törvény (és nem az), akkor mi indokolta hirtelennek tűnő alkalmazását. Egy harmadik, hogy a szülő a 200-300 eurós átlagfizetéséből hogyan fizethet ki 1100 eurónyi tandíjat, s ha ezt nem tudja megtenni, akkor mi legyen a tanulmányait már megkezdett gyerekével. Egy sokadik, hogy mit lehet most tenni. Gémesi Ferenc legalább néhány kérdést megpróbál megválaszolni.
-- Érkezett egy szülői beadvány a szabadkai főkonzulátuson keresztül hozzánk az ügy kapcsán. Ennek alapján kértük az Oktatási és Kulturális Minisztériumot, hogy jelezze: ténylegesen a szabályozással van probléma, vagy a szabályozás alkalmazása okozza a problémát. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a tandíjfizetési kötelezettség jogszabályi szempontból nem új dolog, de a tandíj beszedése ügyében az intézményvezetőknek széles hatáskörük van. Az iskolaigazgatók dönthetnek például arról, hogy részben vagy egészben elengedik a tandíjat. Arra kértem az oktatási tárcát, járjon utána, hogy mikor kaptak tájékoztatást a szülők és a diákok a tandíjfizetési kötelezettségről. Hiszen ha nem is új rendszer, de új elem bevezetéséről van szó (tekintettel arra, hogy eddig nem kellett tandíjat fizetni, most meg kell). Ezt a felvételinél, de legkésőbb az iratkozásnál illett volna jelezni. Arra is felkértem az OKM-et, vizsgálja meg, hogy az intézményvezetők adtak-e mentességet vagy kedvezményt a tandíjfizetés kapcsán (mert ezt megtehették volna), s ha nem, akkor ezt mivel indokolták. A tárcának az információk megkérésében együtt kell működnie a fenntartókkal (az önkormányzatokkal).
Én elsősorban azt szeretném tudni, hogy maga az eljárás hogyan zajlott le, hogy a tandíjfizetési kötelezettség időben derült-e ki, történt-e megfelelő tájékoztatás ebben az ügyben. Arra az egy panaszos beadványra támaszkodhatunk pillanatnyilag, ami beérkezett a főkonzulátusra. Abból az derül ki, hogy ilyen jellegű tájékoztatás nem volt.
-- Amennyiben a vizsgálat során kiderül, hogy az iskolák valóban későn, a tanév megkezdését követően tájékoztatták a diákokat, milyen döntés várható? Elképzelhető, hogy a hiányos tájékoztatás miatt az illetékesek „sztornózzák” a tandíjfizetési kötelezettséget, mentesítik alóla a diákokat?
-- Először is meg kell várnunk az oktatási tárca visszajelzését, hogy hatósági jogkörben egyáltalán felülvizsgálható-e az iskolaigazgatói döntés. A felülvizsgálatot elvileg az Oktatási Hivatal végezhetné el. Mi mindenképpen szeretnénk látni, hogy miért most és miért így került sor ennek az intézkedésnek a bevezetésére, ugyanis sem a magyarországi intézmények részéről, sem határon túli szereplőktől ilyen jellegű megkeresések nem érkeztek, sehonnan sem jött jelzés arra vonatkozóan, hogy valaki ilyen intézkedések bevezetését fontolgatta volna. Nem az a kérdés, hogy van-e ilyen szabályozás, s hogy az jó-e vagy nem. Persze ez is lehet vita tárgya, de most sokkal fontosabb, hogy a jogszabályt kellő érzékenységgel és figyelemmel kellene alkalmazni.
-- Valószínűleg nem tud válaszolni arra a kérdésre, ami pillanatnyilag mintegy 300, Magyarországon tanuló vajdasági középiskolást a leginkább érdekel: mi most a teendő az Oktatási Hivatal vizsgálatának lezárulásáig? Továbbra is járjanak iskolába és reméljék a legjobbakat vagy igyekezzenek visszairatkozni valamelyik vajdasági intézménybe?
-- Erre valóban nem tudok válaszolni. Én arra kértem az OKM-et, hogy mielőbb tájékozódjon az ügyben, s ezt éppen a gyerekek miatt tettem. Mert ha most olyan helyzet áll elő, hogy az iskolaigazgatók meghozott döntését nem lehet visszaállítani, akkor itt nagyon súlyos döntéseket kell meghozniuk a szülőknek, diákoknak. Egyelőre még nem jósolnék arra vonatkozóan, mi várható abban az esetben, ha kiderül, hogy ez a rendszer ebben a formájában működik a továbbiakban.
-- Mégis fontos lenne tudni, hogy mire készüljenek fel az érintettek, hiszen ha a szülők nem tudják kifizetni a tandíjat, akkor a gyereknek valószínűleg meg kell fontolnia a hazatérést. Ez pedig egy harmadikos-negyedikes gimnazista esetében vélhetően különbözeti vizsgák sorát jelenti…
-- Feleslegesen senkit sem akarok riogatni. Emberi sorsokról van itt szó, melyekkel nem lenne szabad játszani. Ezért kértük az oktatási tárcát, hogy mielőbb adja meg a szükséges tájékoztatást, hiszen az érintetteknek valahogy dönteniük kell, különben valóban lehetetlen állapot áll be.
-- Az iskolák arra hivatkoznak, hogy a nem tanköteles diákok után nem kapnak normatív támogatást, s ezért van szükségük a tandíj beszedésére. Megtörténhet-e az, hogy valaki „kipótolja” az iskoláknak ezt a bevételkiesést?
-- Ez például egy olyan kérdés, amit annak fényében, hogy már tudjuk, pontosan mi a helyzet, sürgősen meg kell beszélni. Nagyon nem szeretném, ha az itt beiratkozottak lehetetlen helyzetbe kerülnének. Hogy ezt hogyan lehet megoldani, arról beszélni kell – a vajdasági magyarokkal, a magyarországi illetékesekkel, minden érintettel. Remélem, hogy rendkívüli intézkedésekre mégsem lesz szükség. Azt azonban nem látom, hogy milyen irányban fog ez a mozgástér változni, minden az Oktatási Hivatal vizsgálatától függ.
