Szeptember 21-én, a magyar dráma napján játszotta a most kezdődött színházi évadban először a Magyarországi Szerb Színház az idén május 22-én bemutatott előadását, Valentyin Petrovics Katajev (1897–1986) orosz drámaíró A kör négyszögesítése című vígjátékát C. Nagy István rendezésében. A darab szereplői a társulat korábbi előadásaiból már megismert színészek: Zorica Jurković, Katica Šokac, Ember Tibor és a vajdasági Karácsonyi Zoltán . A társulat produkcióiban most először vállalt szerepet az ugyancsak vajdasági Szabó Palócz Attila .
A rendezői elképzelés szerint az 1928-ban íródott darab cselekményét először a mába helyezték volna át, menet közben, a munka során azonban ez a terv annyiban módosult, hogy végső, bemutatott változatban alig másfél évtizeddel ezelőtt, egészen pontosan 1993-ban játszódik a történet. Ezért az összes századelejei szovjet valóságra utaló jelzést, mondatot és utalást kihúzták a darabból, melynek végül a helyszíne sem Moszkva, hanem akármelyik kisebb-nagyobb város – Budapestről vagy Vajdaságból egyaránt – elérhető közelségünkben. Végül a szöveget a próbafolyamat során annyira átdolgozták, hogy csak a vígjátéki szál maradt meg az eredeti színműből, s ekkor már szerzőként sem lehetett Katajevet feltüntetni. Az az áthidaló megoldás született tehát, hogy az eredeti drámaíró érdemeit sem elvitatva, a rendező, C. Nagy István, és a rendezőasszisztensként is közreműködő Katarina Bácsi Pavlović, a Magyarországi Szerb Színház lektora jegyzi A kör négyszögesítésének ezt a változatát szerzőként. Ezzel a megkötéssel: Valentyin Petrovics Katajev ötlete nyomán.
A darab májusi bemutatóját a színház lórévi székházának szabadtéri színpadán tartották. A cselekmény középpontjában két lakótárs, Ivan és Vasa áll, akik egy lepukkant kis szobában, afféle koszos, elhanyagolt legénylakásban élnek. Aztán, teljesen váratlanul mindketten ugyanazon a napon határozzák el, hogy titokban, a másik előtt rejtve, megnősülnek. Ennek következtében egyszerre két menyecske – Tanja és Radmila – érkezik a lakásba, amelyik két-három embernek is szűkös, nemhogy négyen éljenek benne. A fiúk harmadik lakótársa volt a végzetes napot megelőző időkben Jevrem, a hajléktalan költő, aki csak néha tért be egy-egy éjszakára, hogy az ágy alatt meghúzódva kialudja magát, s aki a kettős menyegző után végképp kiszorul a lakásból. A cselekmény poénját természetesen nem illik egy ismertetőben lelőni, de annyit azért elárulunk, hogy a két pár kapcsolata a vázolt körülmények között nem lesz hosszú életű.
C. Nagy István rendező elsősorban a szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt, a darab könnyed és gördülékeny. A végeredmény pedig mintegy másfél órányi felszabadult komédiázás. A színház várhatóan, a hagyományok és a tervek szerint Vajdaságban is vendégszerepel produkciójával.
