Akármilyen furcsának tűnik, holnap már véget is ér a 39. Magyar Filmszemle. Habár a rendezvény a nagyközönség számára elsősorban a magyarországi filmes alkotások megtekintésének lehetőségét jelenti, a szakma ugyanakkor az eseményt jó alkalomnak tartja arra, hogy saját ügyes-bajos dolgait megvitassa. A hétvége (természetesen a vetítések mellett) javarészt a szakmai fórumok, bemutatkozások jegyében telt el.
Budapesti tudósítónktól
Szombaton a Palace Mamut mozi volt a házigazdája a Filmtett Erdélyi Filmes Portál bemutatkozásának. Ugyanis a korábban havilapként megjelenő Filmtett magazin február 2-a óta internetes formában, a www. filmtett.ro internetes címen érhető el. A portálon a filmes kritikák, hírek, tanulmányok mellett található egy Erdélyi Filmtár elnevezésű menüpont, ahonnan erdélyi témájú és/vagy készítésű dokumentumfilmeket lehet letölteni. A weblap bemutatását követően levetítették a tavalyi Filmtett - Duna Műhely tábori filmjeit.
A világhálót tekinti megmutatkozási eszközének a Madzag Filmegylet is. A szervezet szombaton tartott sajtótájékoztatóján elhangzott: a 2001 óta működő Madzag Filmegylet létrehozóinak az volt a szándékuk, hogy olyan szakmai fórumot hozzanak létre, amelynek tagjai kreatív módon segíthetik egymást.
A Madzag munkájában Barsi Béla, Erdélyi Dániel, Fazekas Csaba, Fischer Gábor, Groó Diána, Hajdu Szabolcs, Lemhényi Réka, Miklauzic Bence, Pálfi György, Török Ferenc és Török-Illyés Orsolya vesznek részt. Úgy látják: a mozi hanyatlása miatt filmjeiket igazán hatékonyan az internet révén tudják eljuttatni a nézőkhöz. Ezért hozták létre a madzagtv.hu nevű webTV-t, amelyre az elmúlt tizennégy évben forgatott werkfilmjeiket, vizsgaanyagaikat, klipjeiket, dokumentum- és rövidfilmjeiket töltik fel. Vajdasági netezők számára kevésbé jó hír, hogy a filmek nem tölthetők le, csak az oldalon tekinthetők meg.
Szombaton tartottak szakmai kerekasztal-beszélgetést a külföldi magyar kulturális intézetek igazgatói, valamint oktatási és kulturális szakdiplomaták a Mamut moziban. A fórumon a magyar filmek külföldi forgalmazásáról, népszerűsítéséről, egymás kölcsönös segítéséről esett szó.
Ma egy másik izgalmas kérdésről, a magyar animáció jelenéről és jövőjéről tartanak panelbeszélgetést érintett szakemberek és érdeklődő kívülállók. A kérdés annál is inkább aktuális, hogy M. Tóth Géza Maestro című alkotása tavaly az Oscar-jelöltek közé került. Ez az egyetlen, aprócska tény ismét a figyelem középpontjába emelte a valamikor jobb napokat látott animáció világát. De nem eléggé. Nem igazán köztudott például, hogy egy egyetemi hallgató, Ducki Tomek 6 perces diplomafilmje, az Életvonal a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon fődíjat nyert, emellett Ljubljanában, Lipcsében, Stuttgartban, Krakkóban is díjazták. Versenyben volt Annecyban, és jelölték a Cartoon D'Or-ra, az év animációs filmje díjra is. Vagy az, hogy a november végén bemutatott Egon és Dönci, amelyet Magyar Dániel és Magyar Ádám szinte családi vállalkozásban készített, az első egészestés magyar, 3-D animációval készült film. Az azonban már egészen friss adat, hogy a december végén bemutatott Macskafogó 2: A sátán macskája, melyet azóta 250 ezer ember látott a mozikban, az év legsikeresebb magyar filmjévé emelte a produkciót. A szakma ma arra keresi a választ, hogy merre tart a magyar animáció, hogy hol a helye a nemzetközi mezőnyben a magyar animációs filmnek és szakmának?
