A szenttamási Őseink zenéjét abból a célból rendezték meg kilenc évvel ezelőtt, hogy legyen végre egy alkalom, amikor nem a néptáncosok miatt szól a muzsika, hanem „öncélúan”, magáért a zenéért. Ekkor a figyelem magukra a zenészekre terelődik, legalább egy rövid időre, egy estre, vagyis egy koncert erejéig. Befejeztével ugyanis ismét a táncosok veszik át a főszerepet, a zenészek pedig újra a háttérbe húzódnak. A táncosok aztán erejük fogytáig ropják a táncot, s így megy ez sok éve minden január harmadik szombatján. Gojko Alilović elképzelése tehát nemcsak megvalósult, hanem a helyét is megállta. A vajdasági népzenekedvelők magukévá tették, hiszen rendszeresen visszajárnak a szenttamási rendezvényre, éhesen a jó zenére, úgy is mondhatnám, a népzene ünneplésére.
Szombaton kilencszáz főnyi közönsége volt a fesztiválnak a J. J. Zmaj Általános Iskolában, s a rendszámtáblák tanúsága szerint Vajdaság minden zegzugából érkeztek látogatók. Kétségkívül vonzó volt a program a népzenekedvelőknek, hiszen a topolyai Csalókán és a szabadkai Juhász Zenekaron kívül Magyarországról a Csík Zenekar érkezett az egybegyűltek szórakoztatására.
AzArany János Magyar Művelődési Egyesület tagsága, a szervezők – hogy csak néhányukat említsük: Kolenák Ibolya, Németh Dezső, Horváth Futó Hargita, Fehér Emmánuella –tettek róla, hogy a közönség már az érkezéskor jól érezze magát, hiszen iparművészek termékeiből válogathattunk, működött a söntés, kürtőskalács illata lengte be az iskolát, arról nem is szólva, hogy hány ritkán látott ismerőssel lehetett találkozni. Ezt követően már természetesen a muzsikáé volt a főszerep, és különösen a Csík Zenekaré, azé a több mint két évtizede működő együttesé, melya magyar etnozene hiteles tolmácsolójaként vált népszerűvé, majd az utóbbi néhány évben olyan stílussal hívta fel magára a figyelmet, amelya népzenét elegyíti a könnyű- vagy éppen a klasszikus műfajokkal, így eddig nem hallott, egyedi zenei ötvözettel lepi meg a hallgatóságot.
– Az volt a célunk a feldolgozásokkal, hogy olyan emberekhez is eljuttassuk a magyar népzenét, akik egyébként nem hallgatják ezt a műfajt. Sok pozitív visszajelzést kaptunk az első ilyen lemezünk után, mert meglepte az embereket a produkciónk, és azt kérdezték, hol lehet még ilyen zenét beszerezni. Már ekkor úgy éreztük, hogy „sanda” tervünk nem volt hiábavaló – nyilatkozta Majorosi Marianna énekes és Szabó Attila hegedűművész a koncertet megelőzően. Mint mondták, mindenképp kihívás feldolgozásokat beépíteni a repertoárjukba, mert a visszajelzések azt igazolják, hogy ha nem is mindig, de nagy többségében sikerrel jártak. – Ezt az utat szeretnénk folytatni, vagyis nem akarunk lemondani a népzenéről, de nem kívánunk olyan zenekar sem lenni, amely csak feldolgozásokat ad elő. Megpróbáljuk tehát a magunk útját járni, egyfelől népzeneközelben maradni, másfelől akusztikus hangszereink megszólaltatásával a mai kor zenéjéhez is igazodni – nyilatkozták.
Az Őseink zenéjét rendszeresen támogató szenttamási önkormányzat nevében Branko Gajin polgármester szólalt fel, aki megnyitóbeszédében, sőt a sajtónak nyilatkozva sem győzte hangsúlyozni a hagyományok ápolásának fontosságát. Mint mondta, külön örömmel tölti el, hogy a rendezvényt látogató helybelieknek szinte a fele nem magyar ajkú. Kiemelte: a hagyomány megteremtődött, a rendezvény felkerült a jelentős vajdasági kulturális események térképére, s erre a szenttamási önkormányzat méltán büszke. Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a jövő évi, jubiláris Őseink zenéjét már az új Művelődési Házban tudják megtartani, mely nagyszámú közönség befogadására lesz képes, és méltó feltételeket nyújt majd e népzenei happening megtartására is. A művelődési egyesület vezetői is egyetértettek abban, hogy a rendezvény kinőtte az iskolát. A koncepción azonban nem változtatnak: továbbra is a vajdasági zenészeké lesz a főszerep, de meghívnak egy-egy külföldi zenekart is.
