Mészáros Márta ismert filmrendező volt idén a 40. Magyar Filmszemle játékfilmes zsűrijének elnöke. A díjkiosztó ünnepség után Budapesten megkértük arra, hogy elemezze, milyen volt az idei magyar filmek színvonala.
– Azt mondom jó volt, mert hét első filmest láthattunk a szemlén, ami egy ilyen kis országban kiváló dolog. Ahogy Zsigmond Vili, Oscar-díjas operatőr, zsűritársam mondta, még Amerikában is, amely egy hatalmas nagy ország, óriási sikernek és nagydolognak számít az, ha évente 8-10 első filmes mutatkozik be. Ez érdekessé tette a versenyt, az ember csak nézte, hogy mit tudnak ezek a fiatalok, nagy élvezettel szemlélődtem, és tanultam tőlük. Mondhatom elég sokat. Viszont nekem bizonyos fokig az erős társadalmi problémák hiányoztak a filmekből. Ehhez valahogy senki sem mert hozzányúlni. Sok volt az egyéni probléma, a megoldatlan szexuális kérdés, de a felvetődő morális dilemmák is, viszont azt, hogy ez az ország milyen gazdasági és politikai válságban van, milyen pártrendszer uralkodik, senki sem merte még csak megérinteni sem. Én nap mint nap érzékelem a korunk nyomasztó létét, s úgy gondolom, hogy ez filmre kívánkozott volna.
Azt mondja, hogy a jó társadalmi bírálat hiányzott?
– Úgy bizony. Hiányzott. Egyszerűen az, ami a napi életben állandóan történik, az kimaradt a filmekből. Nem derült ki az alkotásokból, hogy folyton választások vannak, hogy a jobb és a baloldal állandóan marja egymást, hogy mekkora a gyűlölködés, az hogy nem tudnak összefogni sem a nagyobb sem a kisebb kérdésekben. Az a valóság, hogy nálunk a politika annyira átitatta az emberek életét, hogy ez szerintem megkerülhetetlen kell hogy legyen a mai filmekben. Ezt abból tudom például, hogy a kutyámat sétáltatom nap mint nap, és még a kutyasétáltató közösségben is az a fő téma, hogy ki milyen újságot olvas, ki áll a jobb és a bal oldalon, ami szerintem egyáltalán nem jó és dicséretes, és ezt a szemlén egyetlen egy alkotó sem érintette. Meggyőződésem, hogy nem mertek hozzányúlni a valósághoz.
Azt tapasztalta-e, hogy túlságosan búra hajlóak voltak a filmek?
– Igen, pesszimizmus sugárzott a filmekből, de rám inkább az hatott lehangolóan, hogy kevés volt a szép ember, a jó, az értékek, a szépség bemutatása az alkotásokban. Ha valakit fizikailag szép emberként ábrázoltak, akkor az csakis meztelen nő lehetett. Szinte minden történet állandóan a szexről szólt, talán egyetlen egy filmből se maradhatott ki. Nekem ez túl sok volt, viszont kevés volt az erotika, de túltengett a fizikális szex.
Az Ön számára mit jelentett ez a jubiláris 40. szemle?
– Nekem semmit sem, különösebben nem is gondolkodtam el rajta. Talán azért, mert nagyon sok szemlén és fesztiválon vettem részt életemben és kaptam különböző díjakat, itt is és külföldön is. Én már csak mint egy víg kedélyű szemlélő nézem a történéseket. Úgy gondolom, hogy nagy izgalmak és meglepetések nemigen várnak rám.
Mégis úgy hírlik, hogy a 41. Magyar Filmszemlén jövőre láthatunk majd Mészáros Márta-filmet?
– Le akarom majd vetíteni azt a filmet, amit hamarosan be fogok fejezni, de természetesen versenyen kívül. Mindig is nagyon érdekelt a hetvenes évek Magyarországa, a kádárizmus puha diktatúrája. Ez számomra folytonos dilemmát jelentett, az ifjúságom idején zajlott ez az úgynevezett puha diktatúra, amely nem arról szólt, hogy az ember feljelentette a másikat és azt azonnal elvitték a börtönbe és kivégezték, hanem ezt meglehetősen perfidebb módon, a Kádár alatt kifejlesztett módszerekkel művelték. De nem akarom elmesélni a történeteket. Jöjjenek el jövőre, nézzék meg.
