A budapesti Centrál Színházban Neil Simon Pletykafészek című bohózatának sajtóbemutatója után alkalom kínálkozott Rudolf Péter színművésszel elbeszélgetni. A darabban Liptai Claudiával művészházaspárt alakítottak (Claire és Lenny Ganz). A felső tízezer világában játszódó történet nagyszerűen értelmezhető szatirikus társadalomkritikaként. Magától kínálkozott az első kérdés Rudolf Péterhez, hogy milyen érzés Neil Simon-darabban játszani.
– Eddig még soha nem volt alkalmam Neil Simon-előadásban részt venni, pedig nagyon-nagyon szeretem, mert profizmus, emberismeret és charme jellemzi ezeket a darabokat, s a színész lubickolhat a szerepében, a közönség pedig örömét leli a nézőtéren. A Pletykafészket különösképpen szeretem, számomra ismerős ez a világ, amit itt felfestett a szerző, a színházak, a premierek, a magyar társadalmi lét egészének a világa ez. Ugyanúgy épül a pletyka itt és máshol is, s hasonló módon születnek a hazugságok, mondjuk félelemből. Amikor ezt a közeget valaki olyan precízen és szórakoztatóan írja meg, hogy kiszámítottan működik a poén, s azt tapasztaljuk, hogy ez könnyedén és egyszerűen van felépítve, akkor már-már elhisszük, hogy mi magunk is meg tudnánk csinálni. Egyszerűen nem értjük, hogy hogy nem jutott ez nekünk eszünkbe, s ilyenből ezer és ezer van Neil Simonnál. Nagyon jó érzés volt a kollégákkal a Centrál Színházban együtt játszani. Én itt már szinte otthonosan mozgok, annak ellenére, hogy szabadúszó vagyok, rendszeresen visszajárok ide. Claudiával meg külön élvezet volt újra játszani, hiszen valamikor tíz évvel ezelőtt találkoztunk utoljára a színpadon a Vígszínházban – mesélte Rudolf Péter. Beszélgetésünk során az is szóba került, hogy nemrégiben Story Ötcsillag díjban részesült,a 2010-es év legjobb férfiszínésze díjat nyerte el.
– Állítólag több mint százezer szavazatot kaptam. Ez természetesen legyezgeti az ember hiúságát és jó érzéssel tölti el. Miközben tudja, hogy ez azért alakulhatott így, mert nyilván tett érte valamit, de a tévés-szereplések, az Üvegtigris és a Beugró hatása azért erősen benne van abban a százezres nézőszámban. Biztos, hogy nehezebb annak a napról napra a színházban fantasztikus dolgokat művelő embernek a helyzete, aki egyébként nem kerülhet médiaközelbe, mert ez bizony nagyon is kihatással van az ismeretségre. Azt akarom ezzel jelezni, tisztában vagyok azzal, hogy a média hatására könnyebb egy ilyen díjat megkapni. De természetesen nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a magaménak tudhatom.
Alig egy héttel előtte a 2010-es Páger Antal színészdíjat nyerte el. Ez hogy hatott önre?
– Volt egy nagyon emlékezetes és kellemes hetem, amikor legyezgethettem a hiúságomat és legyezték is rendesen. Hogy egy ilyen hatalmas nagy színésznek a nevével fémjelzett díjat kapott az ember egy szakavatott zsűri által odaítélve, ez leírhatatlan boldogsággal töltött el.
Szeret ilyen rendezvényekre, ünnepségekre, gálákra járni?
– A mi életünk azért nem erről szól. Ha van időm, ami nagyon ritkán esik meg, azért azt megpróbálom a családdal tölteni. Feleségemmel, Nagy-Kálózy Eszterrel igyekszünk minél kevesebbet nyüzsögni, de bizony néha jól esik elmenni egy-egy rangos eseményre, ahova meghívnak bennünket.
Mi az Üvegtigris 3 sorsa jelenleg?
– Nem tudom, semmilyen információm nincs, amennyiben a pénzügyi helyzetről, háttérről kérdezne. A következő film elkészítésekor nagyon sokat jelentene, ha a normatív támogatás megmaradna, és a beígért összeg meg is érkezne. Már a 280–300 ezres nézőszámnál tartunk. Gondolom, ez magáért beszél, s azt hiszem, ez alapján megérdemelnénk, hogy a következő filmünket el tudjuk készíteni.
Mi lesz a filmszemlével?
– Semmit nem tudok. Dolgozom, egyik munkából megyek a másikba, és fogalmam sincs, hogy a kultúrpolitika és az azzal kapcsolatos döntések hogy állnak jelenleg.
Ha megtartják mégis a szemlét áprilisban, az Üvegtigris ott lesz?
– Persze, hogy ott. Mellette valószínűleg még a Keleti PU című tévéfilm is, amit a Keleti pályaudvarról csináltunk az alapján a darab alapján, amelyet az Új Színházban mutattunk be. Hiszem azt, hogy ez is indulni fog a szemlén.
A tévénézők által kedvelt Beugrónak mi lett a sorsa?
– Most a Viasaton láthatják a nézők. Már el is kezdtük a felvételeket. Márciustól már ott sugározzák a sorozatot.
Lehet-e készülni – és ha igen, hogyan – egy Beugrós előadásra?
– Lehet, bármilyen furcsán hangzik is, mert az új játéknak a szabályait ki kell dolgozni. Mi rendszeresen tréningeket tartunk, hogy ne kopjon el a frissesség, és hogy visszajöjjön valamilyen módon az életünkben mindaz, ami korábban jelen volt. Tehát lehet készülni, de összességében persze az ember az addigi életével készül, azt használja fel, amivel rendelkezik.
