2024. július 18., csütörtök

„Emlékszel, öreg csatár…?”

Barácius Zoltánra emlékeztek Nagybecskereken

A nemrég elhunyt Barácius Zoltán színészre, rendezőre, humoristára, íróra emlékeztek hétfőn „Emlékszek, öreg csatár…” címszó alatt a nagybecskereki Madách Amatőr Színház Irodalmi Színpadán. A Madách Amatőr Színház jubileumi évének kezdetén (az idén ünnepelik fennállásuk 60-ik évfordulóját) szülővárosában fájó szívvel emlékeznek Barácius Zoltánra, aki, mint ahogy Kajári Margit az emlékest moderátora fogalmazott, itt kellene hogy legyen, de csak velünk van, nem mellettünk. Barácius Zoltán alapító tagja a társulatnak, ahová mindig szívesen hazajárt, rendezett, egyengette útját az itteni színészpalántáknak.

Izelle Károly felolvasta Dudás Károly emlékező sorait, Jenovay Lajos pedig Faragó Árpád Megkésett sorok című írását tolmácsolta a szép számú közönségnek. Jónás Gabriella színművész kihangsúlyozta: példaértékű volt, hogy mekkora komolysággal, tudással, szeretettel, odaadással és a közönség legnagyobb tiszteletben tartásával játszott, amit fiatal színészként nem volt nehéz észrevenni és tanulni belőle. Végrendeletileg Barácius Zoltán reá hagyott 150 kg-nyi anyagot, amiből még egy-két évig lesz vidám műsora a szabadkai és az újvidéki rádiónak. Dr. Franyó Zsuzsanna azokra az évekre emlékezett, amikor fiatal dramaturgként a Szabadkai Színházba került, ahol csak Barácius Zoltán biztatásának köszönve maradt, aki neki a Szabadkai Színház nyolcadik oszlopa volt. Méltatta az amatőrizmusban betöltött szerepét, szövegeinek hagyományőrző jellegét, valamint emberi, polgári, tartását, amely színészként és magánemberként is felismerhető volt. Barácius Zoltán a Magyar Szó Grimasz című mellékletének az egyik legszorgalmasabb munkatársa volt. Nem véletlenül vallotta: ha valakinek el akarjuk mondani az igazságot, akkor előtte meg kell nevettetni, mert akkor nem sértődik meg annyira. Léphaft Pál szerkesztő szerint rövid „szösszeneteiben” Barácius Zoltán teljesen át tudta fogni a világot. Végezetül idézett utolsó „küldeményéből” – melyből maradt anyag a későbbiekre is – s amely így hangzik: Az utolsó vonatra nem illik retúrjegyet váltani.