Tegnap mutatta be A Társulat a Papp László Budapest Sportarénában az István, a király című darab jubileumi előadását. A produkcióról tévéfelvétel készült, amelyet az eredeti bemutató negyedszázados évfordulóján, augusztus 20-án sugároz a Magyar Televízió.
Mindannyian emlékszünk, hogyan kezdődött: a Magyar Televízió afféle zenei tehetségkutatót szervezett, amelynek nyertesei eljátszhatják az István, a királyt, az újabb kori magyar színház- és zenetörténet emblematikus darabját. A képernyőn hétről hétre figyelhettük a versengőket, szurkolhattunk, egyetérthettünk a zsűrivel vagy bírálhattuk döntéseit, de a szemünk láttára alakult meg egy társulat. A Társulat. Amely aztán négy hét alatt csinálta meg a nagyszabású produkciót.
Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját ezúttal Szikora János álmodta színpadra. Álmodta? Frázis. Inkább azt kellene mondani, hogy tervezte, tudatosan megkomponálta, újraértelmezte, átdolgozta a nagy klasszikust. Rendezte a szó legszorosabb értelmében, határozottan és eltökélten téve félre a „nagy” előadást. A rendező az utóbbi napokban úton-útfélen elmondta: nincs értelme a mostani szereplőket a 25 évvel ezelőtti produkció szereplőihez hasonlítani, ez a gárda egy új előadást csinál, nem a negyedszázaddal ezelőttit. Azt is mondta, hogy az eddigi feldolgozásoknál sokkal dinamikusabb, drámaibb, színház- és filmszerűbb előadást gondolt el. Ígérte, hogy „a történet szereplőiről, mint emberekről is meglepő mozzanatok derülnek majd ki”. És ígéretét maximálisan betartotta.
Már a darab nyitánya is újszerű: a hatalmas, romtemplomot idéző díszlet elé Beethoven István király című művének nyitánya (Op.117) hangjaira pogány ruhát viselő tömeg özönlik a színpadra, ahol a statiszták jelmezeket táncolnak körül. Köztük vannak a későbbi főszereplők, farmerben, macskanadrágban, pántos topokban. Ők azok, akik a tánc végére jelmezt választanak maguknak. Így lesz Feke Pálból István, Éder Enikőből Sarolt, Simon Boglárkából Gizella, Vadkerti Imréből Koppány, Herczeg Flórából Réka, Varga Lajosból Laborc…
Szikora értelmezésében a népet páncélos katonák térítik, ha nem is tűzzel, de vassal, sámánasszonyok jelennek meg Géza fejedelem temetésén, Koppány gyarló árulás áldozatává válik, Istvánnak gyermeke születik… És bármennyire igyekszik is, az ember egyszerűen képtelen arra, hogy ne hasonlítsa össze a tegnap látottakat az egykori, a filmen vagy eredetiben látott darabbal. Az összehasonlításból többnyire az új produkció kerül ki nyertesen: a korábban gyakran gyengének, tétovának tűnő István itt érző szívű, de kemény vezetője népének, méltó ellenfele Koppánynak, hites, odafigyelő férje Gizellának és nem puszta bábja anyjának. Sarolt, a fiát mindenáron védelmező, hataloméhes asszony szinte visszataszító céltudatosságával, a halálos ítéletek osztásától sem visszariadó kegyetlenségével. Réka, Koppány lánya már nemcsak azért érdemel szánalmat, mert őrlődik az új hit iránti elkötelezettsége és apja iránti szeretete között, hanem azért is, mert István látványosan elutasítja őt Gizella kedvéért. A korábban szinte jellegtelen királyné is „feltöltődött”: ő a társ, a segítő, s ő az, aki végül Koppány vesztét okozza, amikor megmutatja Istvánnak újszülött fiát. Mert Koppány ezúttal nem veszik oda a csatamezőn: elárulják a magyar urak, pénzért csalják tőrbe, nyomorult fogolyként állítják a fejedelem elé, aki meg is kegyelmezne neki, de gyermekére való tekintettel nem teszi…
Persze, vannak kevésbé sikeres alakítások is: különösen gyengének bizonyult a táltos szerepét megformáló Tóth Attila, s nem hozták a tőlük elvárt szintet Koppány feleségei sem. Remekelt viszont a Honvéd Együttes tánckara, amelynek lendületes, izgalmas, állandóan változó koreográfiáját Zsuráfszki Zoltán készítette. Az ugyancsak pazar díszlet Csikós Attila munkáját dicséri.
A gesztusok nagymestere Szikora és az általa irányított csapat: minden színész mindig maximálisan jelen van a színpadon, Sarolt kézmozdulatai, Réka arcjátéka, Laborc lángoló haragjának minden megnyilvánulása – egy-egy apró miniatúrája a megaprodukciónak. Gesztusértékű az is, amikor az előadás végén, István megkoronázását követően ismét a civil tömeget látjuk, s a még jelmezben lévő, térdeplő királynak az épp az imént kivégzett, ugyancsak jelmezes Koppány nyújt kezet, hogy felsegítse…
És említsük még meg, hogy az szerzők is részt vettek az előadásban: Szörényi Levente a Mondd, te kit választanál című dalt énekelte, Bródy János pedig a csata után megjelenő krónikás szerepét formálta meg.
A tegnapi bemutatót követően a budapesti közönség ma is megnézheti a darabot. A Szegedi Szabadtéri Játékokon augusztus 17-én, 19-én, 20-án és 21-én nézhető meg a produkció. Az előadást láthatja majd a debreceni és a kaposvári közönség is, a határon túliak közül pedig egyelőre a komáromiak és a csíkszeredaiak számíthatnak arra, hogy városukban is felcsendülnek a jól ismert dallamok.
