Hegyeli Attilával, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének oktatási felelősével a Muzslyán rendezett szórványkonferencián találkoztam. Bemutatkozásában elmondta, a moldvai csángó magyarokhoz először azért utazott el – ő székelyföldi származású –, hogy felmérje a terepet. Ez tíz évvel ezelőtt volt, ő azóta is ott tanít, már 21 településen szervezték meg a magyar nyelvű órákat.
Bemutatkozójában említette, hogy Csángóföldön vannak olyan 6-7 ezer lelket számláló falvak, ahol 9000 csángó magyar gyermek is van egy iskolában. Ők mégsem magyarul tanulnak az iskolában.
– Tíz éve foglalkozunk oktatással, ugyanis ott, ahol moldvai csángók élnek, nincs magyar tannyelvű oktatás. Ennek ellenére van körülbelül 9000 ezer magyar gyermek, aki valamilyen szinten tud még magyarul. Mi pedig szeretnénk, hogy ha nem felejtenék el saját értékeiket, ha megőriznék a népdalaikat, meséiket. Ehhez tanárokra van szükség. Csángóföldön nagyon sok a gyermek, itt nem fogy, hanem nő a magyarság száma, és a tanárokra is szükség van.
Az iskola román tannyelvű, az egyház is román nyelvű, annak ellenére, hogy római katolikusokról van szó. A püspökség ugyanis a lemaradást látja a magyar kultúrában, nyelvben, a papság tiltakozik a magyar kultúra ellen. Mi az egyházzal, az iskolával és a román politikai elittel szemben dolgozunk. Így szervezzük meg ezeket a napi magyar nyelvű oktató órákat, iskolákon kívül. Tanítás után eljönnek hozzánk, ott még egy-két órát tanulnak magyarul a gyerekek. Ezt próbáljuk szervezni, mára már 21 településen van napi szinten magyar óra, és sok helyen, 8 településen van közösségi ház. Magyar házakat alapítunk, ahol a közösség saját kultúrája érvényesülhet, mert sajnos az iskolákból, a tantervből ez teljesen kiszorult.
Mit kell tudnunk a moldvai csángókról? Milyen emberek és hogyan él Ön közöttük?
– Hogy ha a Trianon előtti térképet szemügyre vesszük, akkor látjuk, hogy Erdély akkor még Magyarországhoz tartozik, de a keleti határ a Kárpátok gerincén húzódik. A moldvai csángók ezen kívül laknak, körülbelül 300-400 éve települt oda a többség. Az oda kivándorolt erdélyi magyarságból lettek a csángók, akikre a székelyek azt mondják, hogy „elcsángáltak” Székelyföldről, a tömbmagyarságból. Hatvan-hetven falu van itt, ahol még magyarul beszélnek. Őszinte, boldog, kiegyensúlyozott emberekről van szó, annak ellenére, hogy nagyon szegény sorban élnek. Viszonylag rossz gazdasági helyzetben vannak, Románián belül is egy nagyon elmaradott vidék. Bár a nagyobb városok fejlődnek, de ez a helyi román elit fejlődése. A magyarság leszakadt és lemaradt. Még mindig a hagyományos kisgazdálkodás folyik, szekérrel, gépesítés nélkül, és többé-kevésbé önfenntartó családi gazdálkodók ők. Az elmúlt húsz évben a fiatalok elindultak világot járni, pénzt keresni, szerencsét próbálni. Elsősorban Magyarországra, de mostanában már nyugatabbra mennek. Többezres közösségek vannak Olaszországban, Spanyolországban. Van olyan fiatal család, amely már 15 éve ott él, és nagyon nagy az életszínvonalbeli különbség azok között, akik Spanyolországban már házat vásárolnak, és azok között, akik itt maradtak. Hazajönnek, és itthon is építenek házat, de a kulturális szakadás már megtörténik. A gyermekek már románul sem tudnak és magyarul sem. Egy külön világot hoznak létre, ott, külföldön.
Kitől remélhet segítséget a csángó közösség?
– Fontos kiemelni, hogy egy olyan archaikus közösségről beszélünk, ahol a magyar nyelvnek egy igen értékes változata maradt meg. Csángóföldön nem hatott a nyelvújítás. Középkorias nyelven beszélnek, mintha a nyelvemlékeinket olvasnánk. Nagyon sok érték maradt meg, mesék, balladák, énekek. Ezt nemcsak a magyarságnak, hanem Európának is érdeke lenne megőrizni. Nem hiszem, hogy nekünk az lenne a jó, ha egy homogén, globalizált Európát hoznánk létre, ahol nincsenek színek, hanem az egész egy szürke felület. Mi a színes európai térképre egy nagyon élénk színt tudnánk festeni, ami a moldvai csángó kultúra lenne, és ehhez várunk segítséget.
Ebben segíthet a romániai magyarság, hiszen mi azon belül is kisebbségi helyzetben vagyunk. A székelyföldi vidék nehezen akar tudomást venni arról, hogy a Kárpátokon túl is vannak magyarok, nekik is vannak problémáik. Ugyanúgy a mai Magyarországról is várunk segítséget, de az Európai Uniótól is. Itt nem csak segítségről van szó, mert aki járja Csángóföldet, az nemcsak ad, hanem kap is.
***Magyar óra
Én szeretek magyar órára járni, mert szeretem a nyelvet. Mikor hallottam nagymamámat beszélni magyarul, szeretném, ha én is tudnék beszélni már, mint ő. Amikor hallottam, hogy van magyaróra a faluba, elkezdtem én is járni. … Mióta járok magyarórára, már értem, hogy mit mond a nagymamám, és remélem, már egy nap beszélni is fogok magyarul, mint Ő. Ghiur A. Nicoleta, V. osztály
