A három hónapos késéssel megrendezett 42. Magyar Filmszemle nem volt mentes a feszültségektől, bonyodalmaktól, de talán az egyik legkínosabb pillanata a múlt pénteki játékfilmek vetítése közötti szünetben volt, amikor Szomjas György filmrendező bejelentette, hogy a közönség azért nem láthatja a Dumafilm című alkotását, mert az egyik szereplő, Fábry Sándor letiltotta.
– Az egyik dokumentumfilmem, a Keleti szél bemutatásra került, a másik, a Dumafilm viszont nem. Igaz, a filmszemle előtt az Uránia mozi nagytermében volt egy bemutató, amikor a közönség egy része megismerkedett vele, s mondhatom, nagyszerű fogadtatásban részesült. Sajnos a szemlei vetítéseket Fábry Sándor – aki az egyik főszereplője volt ennek az alkotásnak – letiltotta. Különleges vállalkozás volt a Dumafilm, hiszen három régi barát beszélget benne. Mind a három nagydumás, persze főként Fábry az, de a másik kettő, Dettre Gábor filmrendező és Heller Gábor forgatókönyvíró sem marad el sokkal mögötte.
Milyen ötletből fakadt a dokumentumfilm?
– Ők gyerekkori barátok, s nagyon jóban voltak, az utóbbi években viszont a politikai szimpátia más-más oldalra sodorta őket, s így szembekerültek egymással. Ez adta az ötletet a filmhez, s így került rá sor, hogy a tavaly tavaszi választások idején egy asztalhoz ültettem őket, s beszélgettek a múltról, jövőről és a politikáról. Ily módon próbáltuk meg kideríteni, hogy miért is sodródtak ellenkező oldalra és mik a vitatott témák, a súrlódási pontok közöttük. Az egész diskurzus, amit a magyar értelmiség 20 év óta folytat, az ő személyes viszonyukban jelenítődik meg. Kiválóan sikerült a forgatás: kellemes hangulatban folyt, barátságosan, éles pillanatokkal tűzdelve. Utána volt egy munkavetítés, amikor megmutattam a szereplőknek. A másik két alany egy az egyben elfogadta mindazt, amit látott, Fábry Sanyi viszont kérte, hogy néhány mondatot vágjunk ki az anyagból. Én ez természetesen vállaltam, mert az a véleményem, hogy amit nem akar bemutatni az érintett, azt nem is kell. Megjegyzem, nem a saját szövegéből kérte a kivágást, hanem a partnerekéből, de hát ez részletkérdés. Teljesítettem a kérését, ennek ellenére azonban később elkezdett újabb nehézségeket támasztani, s végül a filmszemle kellős közepén letiltotta a filmet.
Van rá esély, hogy a közönség mégis lássa ezt az alkotást?
– Úgy gondoltuk, érdekes dokumentumfilm ez, fontos téma, mindenképpen szükség lenne rá, hogy a közönség elé kerüljön. A producer még az esetleges jogi vagy egyéb következményeket is vállalta a bemutatóért cserébe, így egyszeri vetítéssel a nyilvánosság elé kerülhetett, de a letiltás ellen már semmi sem tudtunk tenni. Bízom abban, hogy talán meg tudunk egyezni, hiszen nincs a filmben olyan durva dolog, ami bármiféle akadályt jelentene. Ez csak egy hangulati megnyilvánulás lehetett Fábry részéről.
Ebből az esetből is kiderül, hogy nagy gondok vannak a magyarországi filmezés portáján. Meglátása szerint merre tart a magyar filmgyártás?
– A Dumafilm végén megjelenik a felirat, ami azzal a mondattal kezdődik, hogy „ez a film állami és alapítványi támogatás nélkül valósult meg”, ezért talán korszakjelzőnek is lehet nevezni. Noha amikor elkezdtük forgatni, akkor még nem tudtuk, hogy a magyar film ilyen fokon a padlóra fog kerülni, mint ahogy az most történt. Egy éve állt le a magyar filmgyártás, és őszintén szólva nem is lehet igazán látni, mikor indulhat be. Kaptunk ugyan bizonyos ígéreteket, de azt látjuk, hogy a rendelkezésre álló pénz jóval kevesebb, mint egykor volt. Még a legoptimálisabb becslések alapján is ezt kell mondani, hogy műfajilag sem tud majd működni az egész. A rövid- és a dokumentumfilmeket a televíziókhoz kívánják delegálni, a tévék viszont nem mutatnak semmilyen érdeklődést ez iránt. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a dokumentum- és a rövidfilmgyártás a televízióhoz kerüljön, mivel ennek párhuzamosan kell működnie. Az utóbbi években pozitív mozgások voltak tapasztalhatóak, az idei szemlén is láthattuk, hogy sok színvonalas dokumentum- és rövidfilm készült, egyfajta pezsgés jellemezte ezt a két műfajt. Most sajnos úgy érzem, ennek egy időre vége szakad. Hogy milyen hosszú lesz ez az átmenet, nem tudom, de azt, hogy ez most nagyon rossz pillanat, merem állítani.
Remény talán van a filmgyártás továbbvitelére, hiszen ebből a célból alakult meg a Magyar Nemzeti Filmalap.
– A filmalap körül fogalmi és jogi probléma is van, de én ezt inkább nem elemezgetném. Andy Vajna, ennek az irányítója, egy bizonyos műfajnak a szakembere. Ha ő tudna szerezni az általa meghirdetett filmtípusokhoz anyagi fedezetet, az bizonyára jó lenne, hiszen feltételezem, hogy ehhez kiválóan ért, de az az igazság, hogy ebben még nem látom a megoldást. Mi azt tapasztaljuk, hogy a magyar filmgyártás nagy területe és a műfajok sokasága nincs lefedve, ezért óriási gondok várhatóak a közeljövőben. A megoldást egyelőre csak ajánlások és elképzelések szintjén látjuk, olyanformán, hogy majd akkor ez vagy az fog ezzel vagy azzal foglalkozni, de ez még csak kitaláció, az egész dolog nem tart még sehol. Én nem tudom, mi bontakozhat ki ebből, de megítélésem szerint legalább egy évre lesz szükség, hogy valamelyest talpra álljon a magyar filmgyártás.
A 42. Magyar Filmszemle zárórendezvényén Szőcs Géza államtitkár arról beszélt, hogy a magyar film halálhörgése helyett inkább optimistán bízni kellene a felcsillantott lehetőségekben, majd szavát adta, hogy jövőre is lesz filmszemle.
– Jövőre biztosan nem lesz filmszemle. Ezt meg én gondolom. Mert ha így lenne, akkor máris filmeknek kellene készülniük, holott most minden áll. Hogy később mi történik majd, egyelőre nem tudhatjuk, talán két év múlva tényleg megrendezik a filmszemlét, ha szerencsénk lesz.
