Véget ért a palicsi filmfesztivál és tegnap este a díjakat is kiosztották. A nemzetközi zsűrit ebben az évben Goran Marković szerbiai rendező, Magdalena Poplawska lengyel színésznő, Christophe Van Rompaey belgiumi rendező, Gunnar Almér, a svédországi filmintézet nemzetközi osztályának igazgatója, továbbá Ognjen Sviličić horvátországi és Urbán András szerbiai rendező alkotta. Döntésük alapján a legjobb filmért járó Aranytorony Díjat a németországi Leállították az úton érdemelte ki, amiért mély együttérzéssel és emberségességgel bír. A legjobb rendezésért járó díjat Jan Komasa vette át, aki Az öngyilkosok szobája című lengyel alkotást jegyzi, az elismerést pedig a fantáziadús rendezői megközelítéséért kapta. A különdíjas az orosz Elena című film lett, amiért a bonyolult valóságot eredeti módon mutatja meg.
A Párhuzamok és ütközések programrészben szintén osztottak díjat. Itt a Neil Young brit filmkritikus, Nataša Senjanović amerikai újságíró és kritikus, továbbá Eva Križkova, a szlovák Kinečko filmes folyóirat szerkesztője és alapítója által alkotott nemzetközi zsűri bírálta a filmeket. Az ő döntésük alapján a Nagykorúság című török film nyert, amiért mélyen elgondolkodtatja a nézőket, továbbá kompromisszum nélkül, intelligensen és érzelmesen érint fontos és hétköznapi témákat.
A Fesztivál Művészeti Tanácsa díjjal jutalmazta Dome Karaukoskit is, a Lappföldi Odüsszeia című film rendezőjét, amiért művészi és humoros oldalról közelíti meg a finn társadalmat.
A zsűri összegzésében kiemelte a svédországi Majmócák, a szerbiai Hogyan raboltak el a németek és a macedón Punk's not dead című alkotásokat, amelyek szintén esélyesek voltak díjakra, sőt elmondásuk szerint, ha több nyereményt oszthattak volna, az említett filmek sem maradtak volna díj nélkül.
Foci és miegymás
A fesztivál utolsó napjának vendége volt a német Leállították az úton rendezője, Andreas Dresen és producere, Peter Romel. A film a halálról szól, egy emberről, akinek meg vannak számlálva a napjai, és tudja, hogy hamarosan elhagyja a feleségét és a gyermekét. A rendező elmesélte, hogy szerettek volna egy olyan alkotást készíteni, amely másképp közelíti meg ezt a témát. A forgatást féléves kutatómunka előzte meg, a filmben pedig a hivatásos színészek mellett pedig olyanok is szerepelnek, akik a valós életben is úgymond halálközeli munkakörben dolgoznak az egészségügy területén.
A fesztiválon két szerbiai filmet is láthattunk, mindkettőt a versenyprogramban, de az egyiket versenyen kívül, a Montevideo, Bog te videót, amelyet Dragan Bjelogrlić rendezett. A film a harmincas évek belgrádi focivilágába repít bennünket. A fesztiválra az alkotás fiatal szereplői jöttek el. Elmondták, hogy valójában nem épp mindegyikük rúgja a bőrt profi szinten, ezért két évig edzésekre jártak. Megnehezítette a dolgukat az is, hogy a film a régi időkben játszódik, de a korhű jelmez és díszlet segített nekik a múlt átérzésében. Meséltek a rendezőről, Dragan Bjelogrlićről is, aki valójában színész, ezért jól megértette, min mennek keresztül a szereplők.
A másik szerbiai film a Hogyan raboltak el a németek? volt. A fesztivál vendége volt a film egyik forgatókönyvírója, Vladislava Vojnović, aki elmesélte, hogyan látja ő a filmek elkészítéséhez szükséges anyagiak megszerzését: – Ami a szobornak a kő, az a filmnek a pénz. Olyan ez, mint amikor egy nagyon kövér nőt akarunk beletuszkolni egy nagyon szűk ruhába. Tágul, tágul, de egyszer csak elkezd szétfejtődni. Megpróbáljuk összevarrni, de közben még több helyen szétszakad. Jobban szemügyre vesszük és rájövünk, hogy az egyik lyuk épp jó helyen van, sőt mutatós, nem is túl feltűnő. Utána még egy helyen lyuk keletkezik, ezzel pedig úgy vagyunk, hogy sebaj, legalább kicsit sokkolja majd az embereket – ecsetelte a forgatókönyvíró.
Az Új magyar filmek programrészben az elsőfilmes Almási Réka Team building szatirikus drámáját láthattuk. A rendezőnő elmesélte, hogy a film apropóját valójában egy régi kávéfőző adta, amit egy csapatépítő tréning alatt szétvertek egy cég emberei. Ezzel a gesztussal akartak ugyanis megszabadulni a régi berögződésektől. Ugyanebben a válogatásban láthattuk a Czukor Show című filmet is, Dömötör Tamás rendezésében. Megtudhattuk, hogy az alkotás nagyon kevés pénzből készült, és valószínűleg a fesztiválon bemutatott filmek közül ennek van a legkisebb költségvetése. Ennek ellenére viszont nemcsak Magyarországon fogadták jól, hanem más nemzetközi fesztiválokon többek között a sanghajin is.
Hahota és halál
A nemzetközi zsűri egyik tagja Urbán András volt, akit sikerült kifaggatnunk a filmekről és a fesztiválról:
– Másodszor zsűriztem filmfesztiválon, a palicsin pedig először. Első benyomásként érdekes volt párhuzamot vonni a másik fesztivállal, a Desirével, hogy melyik milyen eszközökkel rendelkezik. Ami a zsűrizést illeti, tizenhárom filmet néztünk végig, és mindegyik nézhető volt, nem szenvedtünk a megtekintésük alatt. Egy szelekción belül kétfajta film vonult fel, egyik az európai művészfilm, a másik pedig az úgymond jobban eladható. Természetesen fontos az a több száz ember, akik kimennek Palicsra filmet nézni, és ha csak művészfilmeket vetítenének, akkor ezt nem tennék. Ugyanakkor azt vettem észre, hogy nehezebb fajsúlyú filmeket is nagy érdeklődéssel nézett a közönség, és ez dicséretes. Négy-öt olyan filmet említhetek, amelyek megérdemlik, hogy kiemeljük őket. Ilyen például az általunk díjazott három film, továbbá a Majmócák című svéd film, amelyet Lisa Aschan rendezett, és a lengyel Punk's not dead. A zsűri véleménye megegyezett, mind a hatan ugyanazt a három filmet ajánlottuk díjazásra. Ezek után már csak azt kellett megbeszélnünk, hogyan osszuk szét a díjakat – mondta a rendező, majd hozzátette: – Azt még megjegyezném, és ezt folyamatosan hangoztattam is a fesztiválon, hogy ez egy olyan rendezvény, amely szélesebb néprétegekhez szól. Jók a konceretek, közel száz filmet vetítenek, sok ember megjelenik, és megengedhetetlen, hogy magyarul ne forduljanak a közönséghez mindennap. Ezt meg kell tennie mind a palicsi filmfesztiválnak, mind a szabadkai gyermekszínházak fesztiváljának. Ez egyszerű emberi, ha más nem jólneveltségi gesztus, habár sokkal többről van szó. Ez valamelyest korrigálódott – hallottuk a Urbán Andrástól.
