A palicsi filmfesztiválon több témában is tartottak kerekasztal-beszélgetéseket, s a szervezők szerint ezek idén különösen emelték a rendezvény színvonalát.
Az egyik kerekasztal-beszélgetés a szerbiai filmgyártás irányvonalára próbált rávilágítani, a másik környezetvédelmi kérdéseket feszegetett, a harmadik pedig a délszláv háborút helyezte a középpontba. Ez utóbbi, a Hogyan kezdődött a háború az én Balkán-(fél)szigetemen? című vitatribün két napig tartott, ezalatt pedig több mint húsz rendező, filozófus, kritikus és egyéb hivatásbeli értelmiségi mondhatta el véleményét a nem is olyan rég dúló háborúval kapcsolatban. A részvevők az ex-jugoszláv tagköztársaságokból érkeztek, ez a téma pedig azért került középpontba, mert éppen húsz éve annak, hogy kirobbant a délszláv háború.
A fórumon több kérdésre igyekeztek választ kapni a részvevők, és többféle oldalról próbálták körüljárni a témát. Arról is vitáztak például, hogy az egykori Jugoszlávia alapvázába mekkora mértékben volt beépítve a széthullás magja, hiszen köztudottan az tud szétbomlani, ami belülről már eleve meg van romolva. Kérdésként merült fel az is, hogy a köztársasági oligarchia vajon mennyiben járult hozzá az állam széteséséhez és a háborúkhoz, valamint az ún. világközösség mennyire kapcsolódott a folyamathoz.
Felvetették továbbá, hogy egy olyan ország, mint Jugoszlávia, amely állítólag a legjobb, vagy inkább a legkevésbé rossz szocreál irányítási modellel rendelkezett, miért végezte annyira csúnyán, hogy az áldozatok száma megközelíti a jelentősen nagyobb Szovjetunió szétesésekor tapasztaltakat. Arról is tárgyaltak, hogy kiknek tett jót a rendszerváltás. Válaszképp egyébként azt hallhattuk az egyik részvevőtől, hogy a nacionalistáknak, a liberálisoknak, a demokratáknak mindenképpen, hiszen az ő eszméik nem fejlődhettek a kommunizmus alatt. Olyan elképzelés is elhangzott, miszerint Jugoszlávia, ha egységes marad, az EU egyik alapítója lehetett volna, nem pedig a várólista egyik passzusa.
A filmvilágot érintve arról is szó esett, hogy a háborús témákban készült filmek mennyiben járulnak hozzá az igazság kiderítéséhez. Ehhez kapcsolódóan pedig arról is beszéltek, hogy a játékfilm köteles-e feltárni az igazságot, és mi van az átmeneti műfajokkal, például a dokumentarista játékfilmekkel. A baj ugyanis akkor kezdődik, amikor idézetek terjednek el olyan filmekből, amelyek ún. alternatív igazságot mutatnak be.
Végezetül a média háborúban betöltött szerepe sem maradt ki a beszélgetésből, sőt az egyik részvevő szerint néhány újságírót is el kellene küldeni Hágába.
