A júliusban nyolcvanadik életévét betöltött Bela Duranci művészettörténésznek A Medúza tutaja címmel jelent meg az új kötete, amelyet a szabadkai Városi Könyvtárban mutatott be Olga Šram művészettörténész, Boško Krstić író, Mile Tasić képzőművész, könyvtáros, Dragan Rokvić , a könyvtár igazgatója és természetesen a szerző. A könyvet a szabadkai Képzőművészeti Találkozó Modern Galériája adta ki. A szerző külön kívánsága volt, hogy a fedőlapján Théodore Gérciault azonos című művével jelenjen meg. A kötet naplójegyzeteket tartalmaz, és az 1991. június 19-e és 1992. augusztus 20-a között időszakot öleli fel.
Bevezetőjében Dragan Rokvić elmondta, hogy Bela Duranci könyvei nagyon keresettek a könyvtárban, mert az emberek szeretnek olvasni a szabadkai életről egy olyan széles látókörű ember tollából, mint amilyen a szerző. Hozzátette, ez a naplójegyzet is a rá jellemző, sajátos stílusban íródott, a naplószerű kiadványok pedig egyébként is népszerűek és rendhagyó olvasmánynak számítanak, hiszen megkövetelnek egyfajta őszinteséget és kitárulkozást.
Olga Šram elmondta, hogy ezt az évet nyugodtan kikiálthatjuk Bela Duranci évének, hiszen A Medúza tutajával párhuzamosan jelenik egy méltatlanul elfeledett festőről, Stipan Kopilovićról készített monográfiája is, majd szeptember 2-án, a városnap alkalmából a Képzőművészeti Találkozó Modern Galériájában mutatják be idei harmadik könyvét, amelynek címe Autobiografija sa Belom Kondorom.
– Bela Duranci már a pályája kezdetétől írt naplójegyzeteket, és az évek során rengeteg értékes anyagot halmozott fel. Korábban a Subotičke Novineban és a Rukovet folyóiratban láttak napvilágot sorozatok a naplójából, de A Medúza tutajában leírtak, a szerzőnek különösen kedves feljegyzések, különféle technikai és pénzügyi gondok miatt csaknem tizennyolc évet vártak a megjelentetésre. Számos bonyodalom után, a könyv végül pontosan Bela Duranci nyolcvanadik születésnapján jött ki a nyomdából – hallottuk Olga Šramtól.
Bela Duranci az esten visszaemlékezett azokra az időkre, amikor Berlinben járt, hiszen könyvében erről az időszakról is ír. A könyvbemutatóra is elhozott egy darabka történelmet, azaz egy darabot a berlini falból, továbbá egy kampót és egy huzalt, amely hozzásegített a fal ledöntéséhez:
– A fal mindkét felét láthattam. A keleti részen szépen fehérre meszelték, míg a nyugatin díszes és tarka volt, amelyhez számos művész hozzájárult. Két különböző világot ismerhettem meg. Amikor a következő alkalommal Berlinbe mentünk, már nem volt fal, de a két világ különbözősége gyakran foglalkoztatott és elgondolkodtatott – mondta az író.
