A szabadkai Október 10. Általános Iskolában szeptember 1-jén nemcsak az anyanyelvükön köszöntötték az elsősöket, hanem németül is. Itt ugyanis kétnyelvű osztályok nyíltak, magyar–német és szerb–német nyelven, ami azt jelenti, hogy az oktatás harminc százaléka német nyelven folyik. Vajdaságban ez igen újszerű oktatási módszernek számít, s habár egyesek bírálják, sőt tiltakoznak ellene, a szülők zöme örül a rendkívüli lehetőségnek. Arról nem is beszélve, hogy a község általános iskoláinak többségében a német a második idegennyelv, és bizony ötödiktől már kicsit nehezebben megy az elsajátítása.
A Október 10. Általános Iskolába az idén 40 elsős iratkozott be, akik közül 14 jár a magyar–német osztályba. Ottjártunkkor alkalmunk nyílt megismerni a kisegítő tanítókat is: ők valójában egy házaspár, Alfred Baar és Berta Seidl-Baar. Németország déli részéről, Bajorországból érkeztek, ami – mint mesélték – igazán festői vidék, de azért Szabadka is tetszik nekik.
– Nehéz volt elkezdeni a munkát, mert a gyerekek egy szót sem tudtak németül, de nagyon érdeklődőnek bizonyultak, és ennek köszönhetően gyorsan megtört a jég. Játékosan, oldott hangulatban tartjuk az órákat. Mindent eljátszunk és megmutatunk, a gyerekek pedig elismétlik – hallottuk, majd arra is kitértek, mi mindent csinálnak az órákon.
– Sok mindennel foglalkozunk. A köszönéssel és a bemutatkozással kezdjük, amit mindennap megismétlünk, utána pedig elénekelünk egy német gyerekdalt. Rajzórákon festegetést közben is németül beszélgetünk, és gyakoroljuk, hogyan mondjuk például a papírt és a festékeket, vagy azt, amit éppen rajzolunk. Tornaórákon sokat játszunk, a gyerekek szeretik a körjátékokat, máskor pedig különböző helyzeteket dramatizálunk. A fő hangsúlyt tehát a beszédre, a kommunikációra és a folyamatos ismétlésre helyezzük. Amikor pedig az anyanyelvükön elsajátítják az olvasását és az írást, akkor majd németül is rátérünk erre a részre. Arra is törekszünk, hogy a beszédórák ne legyenek szárazak és unalmasak, ezért mindig megszakítjuk őket egy kis énekléssel vagy körjátékkal. Más országokban is tanítottunk már kétnyelvű tagozatokon, és mindig meglepődünk, hogy a gyerekek ebben a korban mennyire fogékonyak, és milyen gyorsan tanulnak – mesélték a tanítók, és a diákok ezt rögtön alátámasztották. Még csak a tanév első hónapjában járunk, de máris köszönnek és bemutatkoznak németül, énekelnek és kisebb párbeszédet folytatnak egymás között. A játékos módszerre is láthattunk példát, előkerültek a kis labdák, a nagy kalapok és az egyéb jelmezek, de fény derült egy turpisságra is: a tanítók a jó viselkedést és szorgalmat egy kis édességgel jutalmazzák.
