Az utóbbi időszakban a figyelem újból a német nyelvre irányult. Idén a szabadkai Október 10. Általános Iskolában németországi tanítók is foglalkoznak az elsősökkel, de egyre inkább növekedik az érdeklődés az öt éve létező, a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény szárnya alatt működő Pöttöm Panna óvodája iránt is, ahol már a legkisebbek is németül tanulnak. Az óvoda épületfőnöke Horváth Izabella hangsúlyozta, az intézmény megnyitását az óvónők képzése előzte meg.
– Szakemberek tanították nekünk a német nyelvet és a módszertant. Megismerkedtünk a kétnyelvű programmal is, habár ezen eleve módosítani kellett, hiszen nálunk három nyelvről van szó, sok gyerek ugyanis kétnyelvű családban él. A programot valamelyest átültetjük a mi környezetünkbe – emelte ki Izabella, aki szerint nagyon fontos, hogy a szülők elégedettek legyenek.
– Nagyon fontos számunkra a szülők visszajelzése, ők pedig elsősorban azt várják el tőlünk, hogy a gyerekek megtanuljanak németül is beszélni. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a németet a mindennapi beszédben is használják, ezért igyekszünk gyarapítani a szókincsüket. Nem csak az a célunk, hogy a gyerekek el tudjanak mondani egy-egy szép verset, vagy elénekelni egy dalt, mert attól még nem sajátítják el a német nyelvet. A német alapfogalmakat folyamatosan gyakoroljuk, legyen szó étkezésről, kézmosásáról vagy más tevékenységről – mondta, majd rátért arra, hogy az óvoda iránt való érdeklődés újabb problémákat gördít eléjük.
– Az érdeklődést mutatja az is, hogy eleinte megközelítőleg tizenöt gyerek alkotta a magyar-német csoportot, most viszont számuk huszonötre növekedett, és ugyanez elmondható a két szerb-német csoportról is. Most már hetvenöt gyerekünk van a kétnyelvű csoportban, de ennél többet már nem tudnánk befogadni, annak ellenére, hogy a szülők érdeklődése nem lankad. Elsősorban a helyszűke gátol bennünket. Az udvarunkon áll egy kis helyiség, amit kuckónak nevezünk, ezt szeretnénk felújítani, de ehhez is hiányzik a pénz. Úgy terveztük, hogy kiválasztanánk az iskoláskor előtti gyermekeket, és velük itt külön foglalkoznánk. Az iskolára a modern technika, a számítógép segítségével készítenénk fel őket, de tartanánk vetítéseket is. Anyagiak híján ez sajnos kivitelezhetetlen, a kis helyiség viszont így hamarosan tönkremegy. Ráadásul az óvoda épületére is ráférne egy kis felújítás. Pályáztunk többfelé, de válasz nem érkezett, úgyhogy a gyerekek továbbra is kis helyre zsúfolódnak össze - panaszolta az épületfőnök, de hangsúlyozta, hogy nem emiatt teszik egy csoportba a három éveseket a nagyobbakkal.
– A módszertan azt látja elő, hogy a gyerekek együtt legyenek, ezzel valamiféle családi környezetet próbálunk teremteni. A kisebbeket a nagyobbak is tanítják és buzdítják, mint amikor egy gyerek tanul a testvéreitől, a szüleitől, és a nagyszüleitől – mondta, majd arra is kiderült, miből szenved még hiányt az óvoda.
– Öt év alatt csak egy taneszközöket tartalmazó csomagot kaptunk, de a könyvek, cédék, amikből tanulunk elhasználódnak. Nagyon jó lenne, ha folyamatosan kaphatnánk német nyelvű tananyagot, mert amíg az angollal gyakrabban találkozunk a tévében, filmek és dalszövegek által, addig a némettel kevésbé. Rengeteg időt vesztünk el azzal, hogy interneten keressük a német verseket, meséket, stb. Emellett hiányzik a továbbképzés is az óvónők számára – mesélte, mint ahogy azt is, hogy még miben különböznek más óvodáktól.
– A német hagyományos ünnepeket is megtartjuk, például a Szent Márton-napi lámpás ünnepélyt. Megtörtént, hogy lámpákkal vonultunk végig Szabadka központjában, a szülőket pedig zsíros kenyérrel és teával kínáltuk, de ezt is önerőből és a Naša Radost segítségével hoztuk létre. Ők mindig készségesen segítenek, de nem várhatjuk el tőlük, hogy csak velünk foglalkozzanak, hiszen a többi óvoda is problémákkal küszködik – hangoztatta. Beszélgetésünk során szóba került az idén nyílt kétnyelvű (magyar-német) elsős osztály is:
– Tőlünk senki sem ment az újonnan megnyílt kétnyelvű tagozatú iskolába. Nem néztünk után, hogy konkrétan miért nem, de a legtöbb szülő problémaként a távolságot említi. Az iskolától távolabb lakó gyerekek ugyan kapnak jegyet a városi buszjáratokra, de sokan távolabbról érkeznek, és a diákoknak két buszt kellene váltaniuk, ami bonyolítja a szülők helyzetét. Egy kicsit csalódtunk, mert öt évvel ezelőtt nagy csinnadrattával nyíltunk meg, hivatalos engedéllyel működünk, ami elismerést is jelent, most pedig mintha mellőzve lennénk. Pedig mi nyitottak vagyunk az együttműködésre.
