Fura ételeket kedvelő néhai iskolatárs, társkereső-hirdetésre jelentkező balek könyvelő, megrögzött környezetvédő, lyukas markú vízvezeték-szerelő – ilyen férfiakat sodor a sors Liselotte életébe, aki miután hosszú évekig ápolt egy magatehetetlen nőt, elhatározza, hogy rendezi a saját életét. Mielőtt még túl késő lenne, mindenáron férjet keres magának. A hajléktalant már ő cipeli a házába, de végül a halál menyasszonya lesz. Pozsgai Zsolt darabját, Mezei Zoltán rendezte, címszerepben Vicei Natáliát láthatjuk. A többi karaktert, amelyeket röviden csak „a férfiakként” jellemzik, Ralbovszki Csaba alakítja, szám szerint hatot, és ezek megformálásáért jelölték a Pataki-gyűrű Díjra.
Milyen reakció követte a darabbal való ismerkedést?
– Mezei Zoltán felhívott, hogy Zentán rendezne egy előadást, amelyben Vicei Natália partnere lennék. Azt mondtam, rendben, de elolvasnám a szöveget. Pozsgai Zsolt egyébként Liselotte mellé hét karaktert számított, de egyet kihúztunk, Rolandot, a költőt. Úgy írta le a darabot, hogy egy színész is játszhatja ezeket a karaktereket, de akár hét különböző is. Erre rögtön kiderült, hogy itt csak én lennék, és ezt nem is tudtam azonnal elképzelni. Amikor pedig azt is megláttam, hogy milyen sok szövegem lesz, egy icipicit megijedtem. Ehhez viszont már hozzájátszott az is, hogy nagyon sűrű évadom volt. A próbák, az előadások egymásba folytak, és semmi szabadidőm sem maradt. Ennek ellenére úgy éreztem: ha már megtalált ez az előadás, semmiképp sem hagyhatom ki, ezért egyáltalán nem is volt kérdéses, hogy elvállalom-e. A szöveg zseniális, és egyre csak az csengett a fülemben, hogy ez egy kihívás. Mint amikor haladok felfelé a lépcsőn, és elérek egy szinthez, ahol meg kell ugrani a magasságot. Mezei Zoltánban nagyon bízok, többször dolgoztunk együtt, félmondatokból is megértjük egymást. Ez azért jó, mert rögtön belevághattunk a közepébe, nem kellett elölről indulni, ismerkedni a rendezővel stb. Azon sem kellett rágódnom, hogy kikkel játszom, mert a szabadkai csapat nagyon összeszokott, így Natáliával is egyből összehangolódunk. Csak a darabra koncentrálhattam. Áprilisban bemutattuk, azóta látta a szabadkai közönség is, és jó visszhangokat hallottam, miszerint többször kellene játszanunk.
Csupa fura figurák bőrébe kell belebújnod, nem érzed magad átváltozóművésznek?
– Mindkettőnknek nehéz dolga volt. Natália szerepének egy nagy íve van, nekem pedig hat kicsi. Egyik sem könnyebb, mint a másik. Nekem az volt benne megpróbáltató, hogy amint kimegyek az egyik jelenetből, egy percem van arra, hogy átöltözzek, megigazítsam a hajam, átalakuljak belülről, elváltoztassam a hangom, és „elkapjam a figurát”. A szövegben nagyon jó le vannak írva a szereplők, de az nincs meghatározva, hogy a színész milyenre formálja őket. Sokat köszönhetek Vicei Natáliának. Megkönnyítette a dolgomat, hogy ilyen kiváló partnerem lett. Ahhoz, hogy most a jelöltek között lehetek, sokban hozzájárult úgy Vicei Natália, mint Mezei Zoltán.
