A Zentai Magyar Kamaraszínházban szerda este népes közönség előtt mutatták be Verebes Ernő Senkim földje című prózakötetét. A találkozón a szerzővel és a kötet illusztrátorával, Verebes Györggyel a könyv szerkesztője, a Forum Kiadó munkatársa, Sági Varga Kinga beszélgetett.
Rendhagyó est volt ez, hiszen a közönség úgy foglalt helyet a nézőtéren, hogy közben Verebes Ernő és Verebes György zongorán játszottak és mintha a két hangszer, azon keresztül pedig a két művész kommunikált volna egymással, és amikor ők jónak látták, egyszer csak megszűnt a zene, teret adva a szónak.
A könyvről való értekezés tehát csak ez után kezdődött, és Sági Varga Kinga moderálásával sorra vették a kötetben szereplő legfontosabb gondolatokat, mozzanatokat. A címmel kapcsolatban Verebes Ernő úgy fogalmazott, hogy a Senkim földje az nem egy konkrét hely, nem a konkrét szülőföld, nála a keresésben van a lényeg. Elhangzott, hogy a kötet tíz év termése, visszatérő mozzanatok benne a művészet és a hit és aztán Verebes Ernő és Verebes György is kifejtették, mit jelent számukra a művészet. Ernő kapcsán természetesen szó esett arról is, hogyan egészíti ki egymást a dramaturgia és az írói lét, továbbá, hogy hogyan jelenik meg a kötetben a zeneiség szóban és az illusztrációk által is.
A könyvbemutató úgy fejeződött be, ahogyan kezdődött is, vagyis a két művész élvezetes zongorajátékával.
Gergely Árpád felvétele
A könyvbemutató előtt Verebes Ernő kérdésünkre elmondta, hogy mindenkinek ajánlja könyvét, aki szereti a novellákat, az elbeszéléseket és az olyan rezonokat, amik a mindennapjainkra hatnak ki.
– Ha azt mondom, hogy a saját témáimat, az egyetemes témákat feszegetem, akkor ezzel nem mondok semmit. Ha azt mondom, hogy aktualizálni próbálom a témákat, azzal se mondok semmi újat. Novella, elbeszélés, tárca, valamiféle rezon ez a mai életre úgy, hogy a képzeletvilágot is sakkban tartandó született meg. Ezt szeretem legjobban, ezt a képzeletvilágbeli kalandozást, ugyanakkor egy olyan reflexió ez az aktualitásokra, ami párhuzamba vonható a képzeletvilággal. Én azt gondolom, semmit sem változtam tíz év alatt, a koromban igen, de az elképzeléseimben nem, és az elmúlt tíz év gondolatisága, és ennek a gondolatiságnak a rezüméje nem változott, és ez elég érdekes, mert én meg igen. Ahogy öregszünk, testileg úgy változunk, viszont nem változik bennünk az a fajta gondolatiság, ami leírható, leírandó és átadandó. Én ebből indultam ki és ezért merészeltem ezt a kötetet kiadni – fogalmazott Verebes Ernő.
Verebes György kérdésünkre elmondta, hogy Ernőnek minden kötetén együtt dolgoztak, van olyan is, ami nem is szó szerinti illusztrációként értelmezhető, hanem inkább párhuzamos világok egymás mellett futtatásaként:
– Ez a kötet is ilyen, nem is mondanám illusztrációknak őket, mert nem konkrét módon reflektálnak egyes szövegekre. Úgy készültek, hogy végigolvastam a kötetet egyszer, utána félretettem, majd újra elővettem és találomra válogatva olvastam közülük, és utána végigolvastam még egyszer, kiemelve magamnak azokat, amik úgy hangzottak a saját belső fülemnek, minta én magam mondtam volna őket, és nagyon sok ilyen részlet van a könyvben. Ez volt a módszer, utána hagytam pihenni, leülepedni az anyagot és aztán mindössze két nap alatt megcsináltam ezt a kisebb festményciklust, amely ismét egy ilyen párhuzamos világot teremt. Az is a címe a képeknek, hogy Között. Ahogy Ernő szövegei is folyamatosan hordoznak egy szürreális elemet, minta lebegés történne álom és valóság között, az én képeim is bizonyos értelemben a köztes létnek ezt a furcsa állapotát rajzolják körül, amikor sok dolog megvilágosodik, a megszokott dolgok átváltoznak. Talán az álom és az ébrenlét határához tudnám hasonlítani ezt az érzést, amikor a lényegi dolgok hirtelen előbukkannak, a megszokott valóság fölfeslik és teljesen más megvilágításba kerülnek ugyanazok a dolgok. Szerintem ezek szövegek is ilyesfajta revelatív állapotokat, érzéseket közvetítenek, és én ezeket igyekeztem a magam képzőművészeti eszközeivel lekövetni – foglalta össze Verebes György.
A könyvbemutató a tIszapArt-estek programsorozat egyik állomása volt.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
