Zenéjével a különböző kultúrák összekapcsolására törekedett, a klasszikus, a jazz- és a rockzene sokmillió rajongója neki köszönhetően fedezte fel az indiai zene évezredes hagyományait.
Ravi Shankar Indiában, az Uttar Prades állambeli Varanasziban, a hindu vallás egyik legszentebb helyén jött a világra 1920. április 7-én. Jómódú bengáli családból származott, de nevének szanszkrit alakját használta. Shankar hindu volt, és ennek megfelelően vegetáriánus. Tízévesen került Párizsba egy tánccsoport tagjaként, majd három évvel később már zenével kísérte társait. Bejárta Európát és Amerikát, megismerkedett a nyugati zenével is, egyebek mellett a dzsesszel is. Hazatérve a zene mellett kötelezte el magát, az indiai zene egyik legnagyobb alakja, a száród pengetős hangszeren játszó Allauddin Khan társaságában lépett fel szitárművészként. Megtanult játszani olyan hangszereken, mint a szitár, a surbahar, a rudra veena, rubab vagy a sursingar, valamint elmerült a rágában, azaz a tradicionális indiai zene rendszerében.
A komponálással is megpróbálkozott, balettekhez írt zenét, műveit az indiai nemzeti zenekar is előadta. Első nyilvános fellépése 1939-ben volt. Ali Akbar Khannal adott elő egy hagyományos indiai duettet. 1949 és 1956 között a delhi All India Radio zenei igazgatója volt, nevét világszerte az ötvenes évek közepén ismerték meg, amikor kísérőzenét írt Szatjadzsit Raj filmrendező Apu-trilógiájához (Az út éneke, A legyőzhetetlen, az Apu-világa).
Nemzetközi karrierje akkor indult be, mikor megsimerkedett a világhírű hegedűművésszel, Yehudi Menuhinnal, vele később barátok és alkotótársak lettek, igaz, a konkrét turnéra még négy évet kellett várni, mivel magánéleti gondjai miatt Shankar helyett Ali Akbar Khan utazott New Yorkba Menuhin meghívására. Kahn sikerét látva Shankar felmondott a rádiónál, és koncertezni indult Európába és Amerikába, majd Londonban rögzítette első lemezért, a Three Ragast. A hegedűvirtuózzal 1967-ben együtt készítették a Nyugat és Kelet találkozása (West Meets East) című, Grammy-díjas albumot New Yorkban. Shankar volt az első indiai klasszikus zenész, aki fellépett az amerikai televízióban, és az első, aki egy egész klasszikus ragát játszott lemezre. (A raga nem mű, hanem abszolút, kötött skálán alapuló előadási rendszer, amely széles körű improvizációt tesz lehetővé.) A hatvanas évektől kezdve népszerűsítette szitárjával az indiai klasszikus zenét, a ragákból táplálkozó improvizációit a nyugati fül számára is fogyaszthatóan, rövidített formában játszotta, de elutasította az indiai és a nyugati zene vegyítését.
Amerikai útjai során kerül összefüggésbe Shankar neve a könnyűzenével, a szitárművész ugyanis nagy hatást gyakorolt a The Byrds együttes zenéjére, akik nemcsak beemeltek ilyen témákat a dalaikba, de megmutatták azt barátjuknak, George Harrisonnak, a Beatles tagjának is. Harrisonnak annyira megtetszett a szitár hangja, hogy vásárolt is magának egy ilyen hangszert, amit fel is használ John Lennon és Paul McCartney közös szerzeményében, a Norwegian Wood (This Bird Has Flown) című Beatles-dalban. A Beatlesre a későbbiekben is nagy hatást gyakorolt Shankar, Harrison még Indiába is elutazott hozzá szitárt tanulni, erről pedig film is készült Raga címmel, ezt viszont már csak a Beatles feloszlása után, 1971-ben mutatták be.
A Beatles ismertsége miatt a hatvanas évek második felére Shankar népszerűsége is megugrott, a Beatles mellett hatott a Rolling Stonesra, s kapcsolata volt David Crosbyval is a Byrds együttesből. 1967-ben fellépett a Monterey Popfesztiválon, és bár a hippi mozgalomtól távol tartotta magát, Woodstockban is adott koncertet. Yehudi Menuhinnal közös munkájáért Grammy-díjat is kapott 1967-ben, majd kiadta önéletrajzi könyvét, ami szintén nagy sikert aratott, közben pedig Los Angelesben még zeneiskolát is alapított. 1970 októberében a California Institute of the Arts indiai zenei tanszékének vezetője lett, de számos más egyetemen tartott előadást az indiai zenéről. 1970-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar felkérésére szitárművet komponált, majd 1971-ben fellépett George Harrison New York-i jótékonysági koncertjén, a Concert for Bangladeshen; ezért ismét Grammy-díjat vehetett át.
Harrisonnal rögzítették a Shankar Family and Friends albumot, és ezt hosszú turné követte. Annyira legyengítette mindez az ekkor 54 éves szitárművész szervezetét, hogy 1974-ben szívrohamot kapott, de felépülve tovább folytatta a zenélést és a koncertezést. 1982-ben még Oscar-díjra is jelölték a Gandhi című film zenéje miatt, de ezt John Williams kapta az E.T.-ért.
A kilencvenes években megírta második önéletrajzi könyvét, aminek Harrison volt a szerkesztője, 2002-ben pedig ismét Grammy-díjat nyert a Full Circle: Carnegie Hall 2000 című lemezéért. Shankar egészen a kilencvenes évek végéig aktívan koncertezett, évente akár negyven fellépése is volt. 1989-től 1992-ig pedig még az indiai törvényhozás tagja is volt. Írt versenyművet szitárra és zenekarra, dolgozott Jean-Pierre Rampal francia fuvolaművésszel, Zubin Mehta karmesterrel, Jan Garbarek norvég dzsessz-szaxofonossal, a kortárs zene kiemelkedő alakjának számító Philip Glass amerikai zeneszerzővel Passages címmel közös lemezt adtak ki.
Pandit (mester, tanító) Ravi Shankart a Kelet és a Nyugat zenéje közötti kapcsolatok ápolásában játszott szerepéért Polar-díjjal tüntették ki, a legmagasabb indiai kitüntetés birtokosa volt, II. Erzsébet brit királynő 2001-ben tiszteletbeli lovaggá ütötte, megkapta a francia Becsületrendet és a japán Praemium Imperiale kitüntetést.
George Harrison a „világzene keresztapjának” nevezte, Menuhin pedig azt vallotta róla, hogy zsenialitása és emberiessége csak Mozartéhoz fogható. Shankar zenei tehetségét örökölte két lánya, a két különböző anyától született Norah Jones énekesnő-zongorista, valamint a szitáron játszó Anoushka, akivel többször is együtt lépett fel. Az előbbi kilenceres Grammy-nyertes, de Anoushkát is többször jelölték a díjra. Shankarnak volt még egy fia is, Shubhendra, aki rendszeresen kísérte apját a koncerteken, de hosszú betegség után 1992-ben elhunyt.
Shankar munkásságának hatására alakult meg Magyarországon a Calcutta Trió, amelynek alapítóját a pandit (mester) 1980-ban fogadta tanítványául. A magyar szitárművész, filozófus, az Indiában is rendszeresen koncertező Calcutta Trió alapítója emlékezete szerint Ravi Shankart nagyon sokan csak „világzeneszerű” kísérletei oldaláról ismerik, holott ő alapvetően egy ortodox klasszikus zenész volt.
Hangsúlyozta, hogy Ravi Shankar rendkívül kreatív zenei egyéniség volt, számos dolgot „fedezett fel” az indiai zenében és azon kívül is, olyan dolgokat, amiket addig senki más nem csinált.
„Azt a stílust, amit szitárművészként játszott és képviselt, soha senki sem tudta még hasonlóképpen sem művelni, nem technikai, hanem zenei, ritmikai értelemben: a zeneisége volt egyedülálló. Nekem szerencsém volt, mert akkor lettem a tanítványa, amikor már viszonylag kevesebbet utazott a világban, vagyis amikor évente legalább hat hónapot Indiában töltött, és én is több mint tíz évet voltam ott.”
Shankar egészsége élete utolsó éveiben megrendült. Halála előtt néhány nappal Kaliforniában egy műtéten esett át – az egyik szívbillentyűjét cserélték ki –, de szervezetét ez túlságosan megterhelte, és 2012. december 11-én, 92 éves korában San Diegóban meghalt. Gyászszertartására néhány nappal később került sor szűk családi körben, hamvait néhány hónappal később a Gangesz folyóba szórták. Két lánya Unsaid címmel 2013-ban közös dalt írt tiszteletére.
