Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem keretében lépett színpadra kedd este a budapesti Dresch Vonós Quartet Szabadkán.
A Dresch életmű egy új szegmense ez a zenei együttes, amelyben a népzenész társakkal a magyar zenei anyanyelven belüli muzsikálás az elsődleges. Zenéjük megéli a népi kultúrát, tudatosan képviseli az ebben rejlő örökséget.
Fotó: Molnár Edvárd
Dresch Mihály, a formáció alapító tagja, a magyar népzene és a dzsessz ötvözésén alapuló, saját zenei világot megjelenítő szaxofonos számára a hit kardinális tényező. Véleménye szerint a hit átszövi egy zenész életét.
– A hit az életem, illetve a sorsom velejárója is. Ahogy idősödik az ember, egyre jobban tapasztalja az isteni gondviselést. Úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek Istennek mindazért, amit eddig kaptam, ezért a hála kinyilvánítása szinte minden reggel megfogalmazódik bennem. A Dresch Quartet formációt 1998-ban, míg az új, Dresch Vonós Quartet zenekart öt évvel ezelőtt alapítottam, melynek fiatal tagjai ifj. Csoóri Sándor, aki brácsán játszik, Zimber Ferenc cimbalmos, és Bognár András, aki nagybőgőn mutatja meg tehetségét. E formáció repertoárja inkább a népzenei hangszerelésekhez, dallamokhoz áll közelebb.
Fotó: Molnár Edvárd
– A mai modern világban már az elektronika van előtérben, azonban az én formációim akusztikus hangszereken játszanak. A természetnek is van egyfajta rezgése, ha nem is mindig érezzük. A zene, főleg az akusztikus zene is ehhez a kapcsolódáshoz tartozik, hiszen nemcsak a természet, de egy hangszer által is ugyanúgy megrezdülhetünk – fogalmazott Dresch Mihály, aki pályája elismeréseként idén Kossuth-díjat kapott.
